A lengyelek Bereg, Ugocsa és Szatmár megyéknek sulyos és siralmas romlást okoztak, kik az urnak mult 1657-ik évében, megfeledkezve az Ő felségével s ezzel a koronával fennálló szövetségről, az Ő felsége hivei részéről ellenségeskedésre adott minden alkalom nélkül, az országnak azokat a részeit rendes hadsereggel ellenségesen megtámadván, Podberin, Szent Miklós és Rákos várakat a mágnások és nemesek nagyszámú udvaraival, úgyszintén Munkács, Vári, Bereg és Beregszász mezővárosokat, valamint háromszáznál több falut s községet elhamvasztottak, s annak a népnek minden vagyonát és javait vagy elrabolták vagy tűzzel elemésztették. Sőt tettleg még ma is a velük szomszédos részekben károkat okozni s nagyobb veszélyekkel fenyegetni meg nem szünnek.
1. § Annálfogva Ő felségének jóságos helybenhagyásával rendelik a karok, hogy közbevetve (Lengyelország felséges királyánál s a köztársaságnál, követség útján) Ő felségének császári és királyi tekintélyét, az okozott és előbb emlitett károkért és rongálásokért az országnak méltányos elégtételt adjanak. Ha pedig az emlitett károkat és jogsérelmeket a fentirt módon ki nem egyenlíthetnék, Ő felsége, vagy a nádorispán úr (de Ő felsége előleges tudtával) az elégtétel illő módjairól gondoskodjék.
