Az ország köztörvényeinek, ugymint az 1655-ik évi 43-ik tc. és más abban kijelölt törvényeknek legnagyobb megvetésével és semmibe se vételével történik, hogy hajdufaluk, és ugy kiváltságos, mint visszaélésképen igy nevezett s az 1635. évi 68. és 1638. évi 67. törvényczikkelyekben részint felszámlált, részint meg nem nevezett hajduvárosok, mint Kálló, Pócs, Meggyaszó, Balsa, Királyteleke, Polgár, Vári, Téglás, Beregszász és bármely megyékben létező hasonló helyek, egykori állitólagos kiváltságaikban elbizakodva, sem az ott megjelölt kihágásoktól nem tartózkodnak, sem a szökevény jobbágyokat (mint a kunokat és jászokat is), törvényes megkeresésre, visszaadni nem akarják.
1. § Megujitván tehát a fentebb idézett törvénycikkeket, valamint az ezekhez toldott 1649. évi 43. törvényczikket, a melyeket szorosan meg kell tartani, hozzáadandónak rendelik az országlakók, hogy a szolgabiró az ilyen bárhol levő falvak és városok és erősségek helyszinére a szökevény vagy erőszakosan elvitt jobbágy visszakövetelése végett biztosan el nem járhatván, az ilyen visszakövetelést levél utján is teljesithesse és a vizsgálat határidejéről az alpereseket, a véghelyieket s kapitányokat is értesithesse és azon a határnapon, ha a biró itélethozás végett a helyszinére nem járulhatna, az illető megye törvényszékének vagy köz-gyülésének helyén széket ülhessen és itéletet hozhasson és azt végrehajthassa; ha pedig az emlitett szolgabiró elégtelen volna, ugyanaz a megye alispánja, és ha ez is elégtelen volna, a főispán, az 1638-ik évi 27. tc. értelmében hivatalvesztés terhe alatt (a megyei csapatokat is mozgósitva) tartozzék a végrehajtást teljesiteni.
