Horvát és Szlavonország a haza védelmére nézve, az 1538. évi 4. tc. s 1601. évi 12. tc. s más eziránt az ő körében alkotott törvénycikkelyekhez tartja magát.
1. § Azzal a kijelentéssel, hogy midőn az ellenség nagyobb sereggel támadja meg amaz ország belsejét, vagy szállaná meg ugyanannak valamely erősségét, az összes mágnás urak, nemesek, s más országlakók, az 1622. évi soproni törvények 21. czikkelyében kiszabott, aránylag behajtandó, vagy amaz ország gyülésében meghatározandó más büntetés alatt, a bán ur felhivására s előzetes intésére, a királyi s báni banderium mellett az ország határain belül fejenkint felkelni s ezenkivül a földesurak a maguk részéről, minden egyes vagy két kapu után a szükséghez képest, egy jól felszerelt lovast s jobbágyaik részéről hasonlóképen egy jól felfegyverzett gyalogost, s az ország nagyobb szüksége ugy kivánván, jobbágyaiknak egy ötödrészét, s végre az ország legvégsőbb szükségében, miként ezt annak az országnak gyülése szükségesnek látja, jobbágyaiknak egy harmadrészét is hazájuk közös védelmére, maguk mellett előállitani tartozzanak.
2. § Horvátország a Kulpán túli s tengerparti és adó alá nem vetett más részeiben pedig ily szükség esetében, nemcsak a földesurak, más országlakók módjára, a tőlük kitelhető fölszereléssel és számban hazájuk védelmére felkelni, hanem a haza s amaz ország nagyobb vagy legvégső szükségében, jobbágyaiknak egytized, vagy a sürgető szükséghez képest, egyötöd vagy egyharmad részét is hazájuk védelmére átbocsátani tartozzanak.
3. § S hazájuknak e közös védelme alul sem a főpap urak, sem a káptalanok, sem a birtokos szerzetesek ne legyenek mentesek, hanem más országlakók hasonlatosságára, lovasokat s gyalogosokat szolgáltatni s ezenkivül a káptalanok és szerzetes conventek s testületek az isteni tisztelet czéljára saját kebelükből egy vagy több, a vallás dolgába beavatott s erre alkalmas személyt, minden káptalanból, szerzetes testületből s conventből kiküldeni s a zágrábi káptalannak otthon maradó kanonokjai, saját személyük helyett, egy-egy lovast szolgáltatni tartozzanak.
4. § Az osztozatlan országlakók, maguk közül egyet elküldeni, a földesurak szabadosai és az egyházak nemesei is, a földesurak mellett, azok költségére felkelni s a szabad városok is amaz ország szabályozása szerint hozzájárulni s az egy telkes nemesek is és a czimeres nemesek az ugyanott szabályozott módon felkelni legyenek kötelesek.
5. § Sőt nemcsak az országlakók s a bán és az ország katonái, hanem a horvátországi, tengermelléki és szlavonországi véghelyeknek a szomszéd tartományoktól zsoldot huzó fizetett katonái is (de épen maradván az erősségek szükséges őrizete), nemkülönben az ama véghelyeken tartózkodó tótok, oláhok és praedauciak ily szükség esetében annak az országnak védelméhez személyesen járulni s ily felkelésnél azoknak a részeknek generális urai amaz ország bán urával együtt, a jó egyetértést fentartani kötelesek.
6. § A lelkészekről, özvegyekről, elaggottakról s az Ő felsége vagy a mágnás urak szolgálatában állókról, az ezekre nézve már előbb alkotott törvényeket e helyütt is beiktatottaknak kell tartani.
7. § S végül amaz országok karai és rendei Ő felségét alázattal kérik, hogy ily rendkivüli s veszélyes szükségekben (az ilyeneknek különben nagy hiányában levő) ez országok részére lőporról, s hadi szerelvényekről szintén rendkivülileg s nagyobb bőségben annak idejében gondoskodni s a háboru megnyilta idejében az ama véghelyek erősségeiben létező ugy német, mint benszülött katonákat, jelenlegi katonai parancsnokaik s tisztjeik alatt, az ily háboruk idején ezelőtt szokásban volt régi számra kiegésziteni s azoknak a véghelyeknek erősségeibe elhelyezni s ott tartani, a további külső és a szomszéd tartományokból jövő segélyeket pedig, e tartományoknak amaz ország szomszédságában fekvő határain s végein legvégső segélyül készen tartani s ily külső segitség számára eleségről és szigorubb fegyelemről gondoskodni kegyesen méltóztassék, minthogy az az ország mind a saját, mind a külső tartományok katonái részére élelmiszerekről elegendő mértékben gondoskodni egymagában nem tud, azonban mégis az eleségi segélyről is, a helyszinen tartandó gyülésein tárgyalni s tehetségéhez képest intézkedni és ahhoz járulni el nem mulasztja.
