1659. évi XCI. törvénycikk

a földesurak hatósága alól ujabban elvont helységek visszahelyezéséről

Mivel pedig a megjelölt és némi tekintetben kiváltságolt oláhok, több más magánbirtokban levő oláh falut, nevezetesen pedig ifjabb Erdődy György gróf urnak, Ludbregh vára alatt fekvő mintegy öt faluját s Moscon Anna Erzsébet grófnő asszonynak, Auersperg Eberhard gróf ur hitvesének Raszinya kastélya alatti nyolcz faluját s még bizonyos nemeseknek két faluját, melyek ezeknek területén feküdtek s mind katonai, mind polgári tekintetben ekkorig e földesurak alá voltak vetve s ezeknek engedelmeskedtek, ugyanezektül a földesuraktól vagy azoknak elődeitől, a földesurak szokott hatalma alól a legközelebb lefolyt napokban elvonták s kiszakasztották, s a földesurakat az azok fölött való minden joghatóságtól eltiltották és visszatartották s azokat saját csoportjukhoz csatolni törekednek:

1. § Határozták tehát, hogy mindazokat a falvakat, a melyeket mostanában bármely földesurnak gyakorlattal megerősitett szokásos joghatósága alul, az emlitett módon elvettek s kiszakasztottak, előbbi földesuraiknak nem valamely későbbi bizottság utján, hanem most azonnal, késedelem nélkül, Ő felségének mind a két cancelláriából, ugy a kárositott országlakók részére kiadandó, mint azok parancsnokához s kapitány uraihoz, s igy magukhoz az oláhokhoz is intézendő jóságos rendeletével a földesuraiktól való előbbi függésbe visszautalják s visszahelyezzék és legott visszautaltaknak s visszahelyezetteknek tekintesék. A mire nézve Ő felsége is a maga jóságos rendeleteit (a dolgok ily állásában) felajánlotta.

2. § Abban az esetben pedig, ha az ilyen, földesuraik joghatósága alul legközelebb kiszakitott vagy önként eltávozó oláhokat, korábbi földesuraik hatalma alá szelid eszközökkel vissza nem terelhetnék, vagy visszamenni nem akarnának: akkor az ő földesuraik ellenükben jogukkal élhessenek s következésképen az ilyen oláhokat, mint lázadókat birtokaikból kiüzhessék, vagy másképen is személyeikben és vagyonukban büntethessék.