1659. évi XCII. törvénycikk

az Ó-szék birtokon tartózkodó oláhok megfékezéséről

S jóllehet, hogy az emlitett, annyira-mennyire kiváltságos oláhok állitólagos statutumai világosan azt foglalják magukban, hogy mindegyik falujuknak bizonyos határai legyenek kitüzve: mégis némely Ó-Széken tartózkodók ezen oláhok csoportjából, nemcsak a törvények, meg az országlakók és az ország szabadsága, hanem saját állitólagos helyi szabályaik ellenére is, a tőlük lakott birtok határain kivül, az országlakók szomszéd hegyeire s határaira kimennek, s különösen Körösmegye nemeseinek, az ő birtokuktól körülbelül egy mértföldnyi távolságra fekvő Czunovitz nevü pusztabirtokára erőszakosan behatolnak s különféle lopásokat, rablásokat, prédálásokat, megsebzéseket s gyilkosságokat követnek el s folytatnak a körüllakó nemesek s országlakók ellen, sőt katholikus gyermekeket Törökországba adnak el, s az ország belsejében tartózkodván, ez országnak közbékéjét háborgatják.

1. § Méltónak tartanák tehát s kérnék a karok és rendek: hogy Ő felsége ennek az országnak békessége végett, az Ó-Szék birtokon tartózkodó emlitett oláhokat, mint viszályok élesztőit, a véghelyek távolabbi részeibe átvitetni kegyeskednék, ugyanazon falu földei azonban a földesurak részére épen maradván.

2. § De Ő felsége a mondott oláhoknak a véghelyek távolabbi részeibe átvitelét az előbb emlitett *  bécsi bizottság tárgyalása és elintézése alá utasitotta.

3. § Addig is pedig Ő felsége jóságosan beleegyezett, hogy azokat a kihágó oláhokat a szomszéd hegyek és határok további bitorlásától s az országlakók irányában folytatandó ellenségeskedéstől méltó büntetés alatt eltiltsák s az elvitt tárgyak visszaadására s visszatéritésére szorittsák; és az ő részükről való igazságszolgáltatás czéljából azok parancsnokaihoz s biráihoz szóló kegyes parancsait felajánlotta, a mely ajánlatát kegyelmesen foganatositani is méltóztassék.