Minthogy nagyságos Révay Dániel, bizonyos perujitási parancsot nyervén, nemcsak a nagyméltóságu nádorispán ur közbejöttével, az 1655-ik évi 93. törvényczikkely erejénél fogva teljesitett végrehajtásnak, hanem magának a törvénycikkelynek is uj tárgyalás alá vételét s felülvizsgálatát követeli:
1. § Annak a törvénycikkelynek magyarázatául tehát hozzá adják az országlakók, hogy Révay Dániel urnak a perujitást csak két ezer aranyra nézve s csak egy év lefolyása alatt engedjék meg. Külömben arra a két ezer aranyra nézve is, egy itélőmester közbejöttével, királyi karhatalommal s megyei katonasággal is, ugyanannak a panaszttevő asszonynak Révay Dániel részéről végérvényesen elégtétel adandó.
2. § Ugyanazon törvénycikkely többi részére nézve pedig bármely jogorvoslatot s perujitást semmiképpen meg ne engedjenek és ugyancsak ez özvegy számára hitbér czimén kihasitott fekvőjószágokat is csak e hitbéres örököseitől legyen szabad, a leteendők letétele mellett, kiváltani.
