1659. évi CXXXI. törvénycikk

Brugnarai Portia János Ferdinand grófot, sagáni Wenczel herczeget Sziléziából, Kavriani Frigyes grófot, Schwarzenberg János Adolf grófot; Nostitz János Hartvig, szent birodalmi grófot, Zinczendorff György Lajos grófot és pottendorffi Zinczendorff Albertet magyarokká fogadják

A méltóságos és kegyelmes gróf s herczeg uraknak, ugymint brugnarai Portia János Ferdinánd gróf, senosetzi és prembi báró urnak, az aranygyapjas rend vitézének, Ő császári és királyi szentséges felsége főtanácsosának, igazgatójának, kamarásának és főudvarmesterének.

1. § Ugyszintén a római szent birodalom herczegének, sagani Wenczel herczegnek Sziléziában, a Lobkovitz-ház kormányzójának, sterinsteini grófnak, Clumetz és Elbe feletti Raudnitz urának, aranygyapjas vitéznek, Ő császári s királyi felsége belső titkos tanácsosának kamarásának és a haditanács elnökének.

2. § Valamint Kavriáni Frigyes grófnak, irmeni, waltersdorfi és maythauseni bárónak, Ő császári és királyi szentséges felsége belső titkos tanácsosának, kamarásának, s Ő császári királyi szentséges felsége özvegye főudvarmesterének.

3. § Hasonlóképpen Schwarzenberg János Adolf gróf urnak, Hohen-Landsberg, Gimborn és Muraw urának, aranygyapjas vitéznek, Ő császári királyi szentséges felsége belső titkos tanácsosának s kamarásának, valamint főtisztelendő s fenséges Lipót Vilmos főherczeg főudvarmesterének s főkamarásának.

4. § Ugyszinten Nostitz János Hartvig, római szent birodalmi grófnak, Moldva melletti Schocha és Lieben grófjának, Ő császári királyi szentséges felsége valódi belső titkos tanácsosának s kamarásának, s Csehország főkanczellárjának.

5. § Nemkevésbbé Zinczendorff és Inn feletti Neuburgi György Lajos gróf urnak, a római szent birodalom örökös kincstárnokának, Ernsbrunn, Walpersdorff és Hausenbachi szabad bárónak, Fridau, Rennerstorff és Zinczendorff uradalmak urának, az Enns melletti felső Ausztria örökös főpohárnokának, Ő császári királyi szentséges felsége belső titkos tanácsosának s kamarásának, s az udvari kamara elnökének.

6. § Valamint Zinczendorff János Joachim gróf urnak, a római szent birodalom örökös kincstárnokának, ernsbrunni szabad bárónak, Rogendorff, Peksthal, Szent-Mártonhegy, Layben, Weiteneck, és Selkink urának, az Enns melletti felső Ausztria örökös főpohárnokának, Ő császári királyi szentséges felsége belső titkos tanácsosának, kamarásának, s az udvar és az osztrák tartományok főkanczellárjának.

7. § Végre Zinczendorff és Pottendorff Albert urnak, Kulspatz, Wayn és Fischa melletti Enzensdorff urának, Ő császári és királyi szentséges felsége udvari, fő- s ausztriai örökös fővadászmesterének, kamarásának, s udvari császári tanácsosnak, - ezen Magyarország előmenetelére s föntartására, ugy Ő szent felségénél közbevetett, mint másutt is kedvezőleg nyilvánitott kedves készségét és gondosságát az ország karai és rendei jelen alkalommal is elismerni kivánván, - őket, miután tőlük a szokott esküt a maguk és örököseik nevében bevették, saját önszántukból s egyedül hálás indulatuk tanusitásának okából, Magyarország többi honosainak számába felvették, s egyértelmü szavazattal befogadták.

8. § Remélvén, hogy ők s örököseik a hazának hálás és hasznos polgárai, s javának lelkes előmozditói s védői lesznek. *