1659. évi CXXXIII. törvénycikk

Gróf Zinczendorff Rudolf reyneki várgróf, Zinczendorff Zsigmond Frigyes gróf, Schaffgotts Kristóf Lipót gróf, Montersir János Erneszt gróf, György István moldvai vajda, Paravicini de Capellis Miklós; Presing Volfgang Honorius, Valderodc János-Boldizsár és Hubert; Putz János és Márk, Sidenich György, Neudeck Honorius Ferdinand, Stubeck János Godofréd, Königstein János Keresztély, Tonrald György Kristóf, Ruppa Zdenkó szabad báró, ugyancsak Ruppa Vilmos szabad báró, és Hustopecz János, szlavikovai Szlavikovetz Henrik, Corralanza Péter Bonaventura, Obukovszky, másként Lengyel János, parki Gordon Ferencz, auchterfuli Kouts Vilmos, dalciethi Dauson János skót eredetü nemes és Ardechius Paip György Jakab urakat magyarokká fogadják

Végre a karok és rendek, mind Ő császári és királyi szent felsége ajánlatára, mind magukhoz a karokhoz és rendekhez intézett megkeresésére, méltóságos, tekintetes és nagyságos Zinczendorff Rudolf grófot, a római szent birodalom örökös kincstárnokát, rajnecki várgrófot, ernspruni szabad bárót, Felső-Ausztria örökös főpohárnokát, Ő császári és királyi szent felsége császári udvari tanácsosát.

1. § Zinczendorff Zsigmond Frigyes grófot, a római szent birodalom örökös kincstárnokát, ernspruni szabad bárót, Hagenbergh és Wenczeldorff urát, Felső-Ausztria örökös főpohárnokát.

2. § Schaffgotts Kristóf Lipót grófot, a római szent birodalom örökös báróját, traczenbergi szabad bárót, Chinast és Kraiffenstein uradalmak urát, Ő császári s királyi szentséges felsége kamarását s felső és alsó Sziléziában a kamara alelnökét.

3. § Montersir János Erneszt grófot;

4. § György István moldvai vajdát;

5. § Paravicini de Capellis Miklós szabad bárót, a római szent birodalom lovagját, s Ő császári és királyi szentséges felsége pohárnokát s az ezüstszerek helyettes főfelügyelőjét.

6. § Presing Farkas Honóriust, steini szabad bárót, Wetzdorff és Waltersdorff urát.

7. § Eckhauseni Valderode János, Boldizsár és Hubert fivéreket, Ő császári szentséges s illetőleg Ő katholikus felségének, császári udvari tanácsosát a prágai felebbvitelnél, s a spanyol követség kincstárnokát Németországban.

8. § Turaquilai vagy adlersthurmi Putz Jánost és Márkot. Ő császári s királyi szentséges felsége birodalmi udvari kamarája tanácsosait.

9. § Sidenich Györgyöt, Rainfenstein, Offenburg, Eppenstein, Traispurgh, és Rosenspach urát, Ő császári és királyi szentséges felsége tanácsosát, styriai s alsó ausztriai udvari előadó tanácsos urat.

10. § Neudegg Honórius Ferdinándot, wildecki szabad bárót.

11. § Stubek János Godofrédet.

12. § S ennek nagybátyját, Kőnigstein János Keresztélyt, Windigiankau és Rotth, Neysuth, Gefel, Wezendorf, Janin és Riben, Otterberg, Pauten, Dornovicz és Naydeck örökös urát.

13. § Kőnigsteini Stubek Györgyöt, Sebestyént, Fülöpöt, Károlyt, Mátyást, Andrást, Windikiankau és Rotth, Naystiff és Neydegh urait.

14. § Tonrald György Kristófot, terinbergi szabad bárót.

15. § Mladenoviczi Rippa Zdenkó szabad bárót, s fiát nagyságos Rippa Vilmos szabad bárót, Jaszenov urát.

16. § És Husztopecz János urat.

17. § Szlavikovai Szlavikovecz Henriket.

18. § Corralanza Péter Bonaventurát, Ő felsége ajtónállóját, s kamarájának ellenőrét.

19. § Továbbá tekintetes Obuchovszky, másként Lengyel Jánost.

20. § Parki Gordon Ferenczet.

21. § Aucht-erfuhli Kouts Vilmost.

22. § Dalciethi Dauson Jánost, Skótiából származott nemeseket.

23. § És Ardechius Paip György Jakabot.

24. § Kivévén tőlük a szokásos esküt, maguk közé és soraikba vették s fogadták.

25. § Ugy mindazáltal, hogy ezek, bár az esküt letették, s neveik az ország törvényeibe be is vannak iktatva: a maguk és utódaik nagyobb biztonságára, kiváltságaikat s bizonyitványaikat a magyar cancelláriából (miként ez más országokban s tartományokban is szokás) kivenni tartozzanak s kötelesek legyenek.

26. § A kik pedig közülük, távollét vagy betegség miatt, most a szokásos esküt le nem tehették, - azok a jövő országgyülésen tartoznak azt letenni, vagy pedig Ő szent felsége előtt a nádorispán és kanczellár urak jelenlétében fogják letenni.

27. § Különben azokat, a kik az esküt a fenn érintett valamelyik mód szerint le nem tennék s e felől okleveleiket a leirt módon ki nem vennék: befogadottnak tartani nem fogják.

28. § Melyeket Ő szent felségének legalázatosabban előterjesztvén, az összes karok és rendek magokat Ő felsége jóságos kegyelmébe s oltalmába legalázatosabban ajánlják s Ő szent felségének atyai s különös jóságát és gondoskodását lelkük hódoló hálájával ujabban is elismerik.