Mi Lipót, Isten kegyelméből mindig felséges választott római császár és Német-, Magyar-, Cseh-, Dalmát-. Horvát-, Szlavon- stb. országok királya, Ausztria főherczege, Burgund, Styria, Karinthia s Krajna herczege, Morvaország őrgrófja, habsburgi, tiroli, görczi gróf sat. A jelen levelünk rendében adjuk emlékezetül ezennel jelentvén mindeneknek, a kiket illet.
1. § Hogy a midőn mi, a nekünk mindenek fölött kedves Magyarországunknak, mint az egész keresztyénség védbástyájának, megtartása s biztossága felől kellőleg gondoskodni, s a békét és köznyugalmat üdvösen ápolni kivánván, hiveinknek, Magyarországunk összes karainak és rendeinek a jelen ezerhatszázhatvankettedik évi május hó első napjára Pozsony városunkba közönséges gyülést hirdettünk s annak mi is személyesen az élén állottunk volna, a kölcsönös tárgyalások befejezése s az országgyülés bevégzése után, ugyanazok a főpap urak, mágnások és nemesek s emlitett Magyarországunk többi karai és rendei felségünk elébe járulván, előnkbe terjesztettek s bemutattak nekünk némely, azon gyülésen közös akaratukkal és szavazatukkal, s egyértelmü megegyezésükkel hozott czikkelyeket.
2. § Alázatosan esedezvén előttünk, hogy azokat az összes czikkelyeket s minden azokban foglaltakat, összesen és egyenkint helyeseknek, kedveseknek s tetszőknek tekintvén s azokhoz nekik jóságos királyi beleegyezésünket adván, királyi hatalmunkkal kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni s megerősiteni, és ugy mi magunk megtartani, mint minden másokkal is, kiket illet, megtartatni méltóztatnánk.
3. § Mely törvénycikkelyek tartalma pedig ez:
Előszó, melyben az ország karai és rendei, elismerve, hogy Ő felségének az ország iránti számtalan jótéteményeit meghálálni nem tudják, tartozó hálájuk jeléül, Ő felsége uralkodásának legszerencsésebb lefolyásáért legalázatosabban könyörögnek; az országgyülési törvénycikkelyeket megerősités végett bemutatják
Hogy Ő császári és királyi felsége az ő hü országlakóinak legkegyelmesebb ura, ez ország s hü karai és rendei iránt érzett atyai indulatánál fogva, melyet szerencsés uralkodásának kezdete óta már tanusitott, e nyomorgatott haza legujabb végső veszedelmeivel szembe szállani, s hü karait és rendeit, s magát az országot, minden igyekezettel megvédeni s megtartani óhajtván: a római birodalom annyi s oly nehéz gondjai között, ezt a külön országgyülést összes hü karainak és rendeinek jóságosan kihirdetni, s erre az ország üdve, védelme s megmaradása czéljából Isten segélyével megtartandó (sőt oly hosszu időn át a saját folytonos személyes jelenlétében megtartott) országgyülésre még az ugyane czélból ott is megtartandó birodalmi gyülésre való szerencsés elutazása előtt, hű országlakói között saját személyében is megjelenni s legfelségesebb jelenlétével és szinről szinre láthatásával hü karait és rendeit megörvendeztetni, s a hü országlakóktól saját fennmaradásukra nyujtatandó eszközökön kivül, maga részéről is semmi költséget, kiadást és fáradságot nem kimélve, minden igyekezetét e ezélra irányitani, s nemcsak örökös tartományainak s országainak erejét s tehetségét nemeslelküen ez országnak, mint a keresztyénség előbástyájának védelmére szentelni, hanem a római szent birodalomnak s más keresztyén fejedelmeknek segélyét is gondosan kikérni s ugyanez országnak védelmére és megtartására s a bősz ellenséges törekvések ellensulyozására forditani, önként s továbbra is ajánlkozott, s hü karait és rendeit is a magok védelmére s megtartására szükséges és alkalmas eszközök sürgős megadására, jóságos előadásaiban kegyelmesen felszólitani méltóztatott:
1. § Ő felségének ezért a több, mint atyai indulatáért és fáradhatatlan gondoskodásáért, aggódásáért s őrködéseért, sőt soha eléggé nem magasztalható kegyelméért és jótéteményeiért, a hü országlakók nem tudják, hogy milyen és mennyi köszönetet fejezzenek ki.
2. § De midőn tehetetleneknek ismerik el magukat ennyi jótéteménynek a viszonzására: tartozó hálájuk tanusitásául mégis Ő felsége uralkodásának, leghosszabb, legboldogabb s legvirágzóbb folyamáért és dicsőséges nevének örök emlékeért forró könyörgésükkel imádkoznak; s mindenkori hüségüket, tartozó hódolattal, legalázatosabban felajánlják.
3. § S végre, mindig hozzájuk illő alázatossággal, az alábbirt mostani czikkelyeket, a melyeket ugy Ő felségének üdvös és jóságos előterjesztései, mint a hü országlakóknak Ő felsége részéről kegyelmesen elintézett némely sérelmei alapján s a jelen idő s ez inséges ország viszonyaihoz képest alkottak, Ő felségének alázatosan bemutatják, s esdekelnek, hogy Ő szent felsége e czikkelyeket királyi és császári hatalmával jóságosan helyeselni, helybenhagyni, s megerősiteni, s mind maga megtartani, mind bármely más hiveivel megtartatni legkegyelmesebben méltóztassék.
