Azt azonban a hü karok és rendek csöndes hallgatással nem mellőzhették, sőt alázattal Ő felsége legkegyelmesb tudomására hozzák, hogy az 1659-ik évi 25-ik törvénycikkben emlitett német katonaságot, az ott kitett időben nemcsak, hogy ki nem vitték, hanem időközben is, az ő szerencsés megkoronáztatása idején az országnak kegyesen engedélyezett hitlevél 13-ik feltételének ellenére, más uj és számosabb német katonaságot is hozattak be, és ugyanez a német katonaság és annak vezetői szokatlanul élelmi szereket zsaroltak és ugynevezett ingyen szállásokat róttak ki és az ország törvénye szerint a katona szállásolástól mentes, ugy egyházi, mint nemesi curiákat szállásokkal terhelték s egyéb különféle és sulyos jogsérelmeket követtek el az országlakók s azok jobbágyai ellen:
1. § Miért is a hü országlakók, mind irásba foglalt alázatos kérelmeikkel, mind különös küldöttségek és folyamodások utján ismételve alázattal járultak Ő felségéhez, hogy ezt a német katonaságot, ugy az emlitett jóságos hitlevél és idézett törvénycikkely s más, erről alkotott és királyi hatalommal megerősitett egyéb törvények erejénél fogva, mint az országlakók fentebb elszámlált zaklatásának megszüntetése czéljából az országból kivigyék, s a hü karokat és rendeket a mondott katonaság részéről elkövetendő további jogsérelmektől megmentsék és a fentemlitett jóságos hitlevél első feltétele szerint, szabadságaikban és kiváltságaikban megtartsák.
2. § S ez okból Ő felsége is az ő hü karainak és rendeinek kegyelmesen kijelentette: hogy azt a német katonaságot csupán az ország megvédésére és megtartására czélzó tiszta és atyai jóakaratból, a kitört háboru nyilvános veszélyében, midőn ugyanis a keresztyén név természetes ellensége az ország Tiszántul fekvő részeit széltibe-hosszába pusztitotta és az ország többi részeit is nagy hadsereggel fenyegette, az ország oltalmára hozták be, az 1609-ik évi 11-ik törvénycikk is ugy javasolván, nehogy tudniillik Ő felségét az ország védelme elmulasztásának vádja érhesse.
3. § Ő felsége mindazáltal, az országlakóknak annyiszor ismételt kérelmére és hivei szenvedéseinek is az enyhitésére, hü karait és rendeit szerencsés megkoronáztatása idején az országlakóknak adott és idézett hitlevél szerint is e német katonaság kivitelére nézve a legjobb módon és alakban kegyelmesen biztositotta, hogy ama német katonaságnak bizonyos részét az országból azonnal kiviteti és az ő szomszéd örökös tartományaiba helyezteti, ugyanazon katonaság többi meghatározott részét pedig, az ország előtt jól ismert bizonyos számig, a már előbb is őrséggel erősitett, bizonyos más, már e czélra rendelt véghelyekhez közelebb eső helyekre a legközelébb eső Szent-György vitéz és vértanu ünnepéig, elhelyezteti és elláttatja és eme katonaságnak már megszabott számát pótlásokkal, vagy a mint nevezik, ujonczozásokkal, vagy uj katonák behozásával avagy a kivittek és kiviendők visszahozásával nem szaporitja; és végre, a fentemlitett határnap elérkeztével, a még hátralevő katonaságot is az országból kiviteti, addig is pedig akarata szerint kegyelmesen méltóztassék annak a katonaságnak biztosabb fizetéséről gondoskodni, és azt a hü országlakókkal szemben folytatandó minden ellenségeskedéstől, az ingyenes és kierőszakolt szállások önkényes kirovásától és az egyházi és nemesi curiákba való szállásolástól eltiltani és visszatartani, s a törököket a német katonákkal, meg a bennszülöttekkel egyenlő módon üldöztetni s az országot védelmeztetni, és azokat főképen saját távolléte alatt, a nádorispán urnak és a helybeli vezéreknek, alvezéreknek és kapitányoknak, az 1659. évi 25-ik törvénycikk szerint, alárendelni.
4. § Ugy mégis, hogy a szokásban lévő katonai törvény szerint, saját tiszteik őket vétségeik mértékéhez képest, a legszigorubban büntettessék, minek elmulasztása esetén, magokat a tiszteket is meg kell fenyiteni. Ő felsége azt az óvástételt is megengedte, hogy annak a katonaságnak ekkorig történt behozatala, s annak az országlakók részéről való további eltürése az országban, jogainak és szabadságainak hátrányára semmi módon se szolgáljon és példaképen ne legyen.
