Ezen felkelések jobb és biztosabb foganatositására pedig a karok és rendek szükségesnek vélik, hogy Ő felsége királyi jóságos hitlevelének 4. feltételéhez s az 1655-ik évi 3-ik törvénycikk utolsó szakaszához képest, a nádor ispán ur után az ország felső részeiben ezen részek fő- vagy vezérkapitányát, kinek hivatala tényleg üresen áll, az 1598-ik évi 2-ik törvénycikk s az erre nézve követett gyakorlat szerint, minél előbb alkalmatos és érdemes bennszülött személyekből nevezze ki.
1. § A dunáninneni és dunántuli részekben pedig azokat, kik e hivatalt már is viselik, ha pedig ezeket betegség vagy más ok akadályozná, más, a katonai fegyelemben jártas és bölcsességükkel kitünő, szintén bennszülötteket állitson az ilyen hadjárat élére.
2. § Hogy e magyar nemzetből való főkapitány urak, Ő felsége és a nádorispán ur után, a megyék csapatait a fennidézett czikkelyek szerint, jó rendben tartani, s a megyék kapitányait és egyéb tisztviselőit hivatalukban és tisztességükben megtartani tudják és tartozzanak.
3. § A megyékben pedig, az 1545. évi 20-ik törvénycikk szerint, az alispánt tegyék kapitánynyá, ha erre alkalmas, vagy pedig válasszon minden megye, főkép a nagyobbak, a jó módu kiválóbb nemesek közül más, erre alkalmas kapitányt.
4. § S minden megyének külön zászlója legyen.
5. § A megyék csapatai és tisztjei pedig a magyar vezérkapitányoknak s a nádorispán urnak, Ő felsége után alárendelve legyenek s engedelmeskedjenek.
