Minthogy pedig nemcsak a karok és rendek, hanem különböző más emberek is részesülnek az ország javában s hasznaiban és ugy illik, hogy a kik az ország hasznát érezik, az ország közterheihez is járuljanak, ennélfogva az országlakók azt is megállapitandónak vélnék:
1. § Hogy ily felkelésekben az országban szőlő- és földbirtokos külföldieket, s ugy a háztulajdonos, mint az idegen házakban lakó zsidókat s az anabaptistákat is, mig őket az országban megtürik; kereskedőket, kalmárokat, jövevény marhakereskedőket, a megyékbe befogadott számüzötteket, molnárokat, a kiknek teljesen saját malmuk van, az ország felső részeiben kereskedést üző skótokat, és azokat a nem nemeseket, a kiknek tulajdon sörfőzőházuk van s a kik pálinkát főznek a katonák helyett, a kiket adniok kellene, a megyék lelkiismeretesen pénzben adóztassák meg, s emez adójukat a megyék katonai szükségeire kell forditani.
2. § A szénégetőket, favágókat, hamuszedőket s üvegeseket is, a nádorispán urnak erre kiküldendő embere s az alispánnak e mellé adandó embere hasonló szükség esetén, a részükről küldendő katonaság helyett, szintén tasálják meg s ezek taksáját a megye hadiszükségeire forditsák.
3. § Továbbá az ilyen taksa-kivetések a megyékben őszintén előterjesztendők s a megye jegyzőkönyvébe irandók, hogy a megye annak idejében azoktól, kik ezeket beszedik, kellő számadást és elégtételt vehessen és vegyen.
