Ő császári és királyi szent felsége legkegyelmesebben felajánlván, hogy hü országlakóinak a szomszédtartományok és ezek lakósainál levő követeléseit, a hitelezők külön folyamodásaira, az 1659-ik évi 82-ik és 1655-ik évi 33. törvénycikkelyek tartalmához képest foganatosittatja és végrehajtatja: a karok és rendek ebben is Ő felségének atyai kegyességét elismerik, s Ő felségének e jóságos ajánlatában alázatosan megbiznak:
1. § És ezenfelül Ő felsége jóságos beleegyezésével azt is rendelik, hogy az országlakókat, adóssági és egyéb, ez ország törvényszékeihez tartozó peres ügyekben, az első folyamodásu biróság mellőzésével, az országon kivül levő idegen biróság elé ne vonják és következésképen, ha némely országlakókat, első folyamodásu biróságuk mellőzésével, hasonló ügyekben ekkorig idegen biróság elé vontak volna, ezeket is saját első folyamodásu biróságukhoz utasitsák.
2. § Az országlakók adósságait pedig a külföldiek elővétel utján meg ne szerezhessék, vagy össze ne vásárolhassák és a mely külföldiek az országlakók adósságait elővétel utján megszerezték, vagy összevásárolták, avagy jövőben megszereznék vagy összevásárolnák: azokat efféle adósságok megszerzésére úgy az országon belül, mint azon kivül, alkalmatlanoknak tekintsék és ugy a vevő, mint az eladó az ily adósságot elveszitse; épen maradván azonban mindkét részről az a jog, hogy magok a hitelezők saját követeléseiket a törvényes biróságok előtt kereshessék.
