Mi Lipót, Isten kegyelméből mindig felséges választott római császár, és Német-, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát- és Szlavonország királya, Ausztria főherczege, Burgundia, Brabant, Stajerország, Karinthia és Krajna herczege, Morvaország őrgrófja, Habsburg, Tyrol és Görcz grófja, adjuk emlékezetül ezeknek rendében, jelentvén mindenkinek, kiket illet
1. § Hogy midőn mi, nemes Magyarországunknak közbékéjéről, nyugalmáról és biztosságáról, melyet már csaknem tizenegy év óta e haza némely nyugtalan s a nekünk tartozó hüségtől eltántorodott fiaitól támasztott folytonos, mág pedig veszélyes s egész mostanig tartó belső mozgalmak végső fokig felzavartak és földultak, atyailag gondoskodni igyekezvén, ugyanezen Magyarországunk és az ehhez csatolt részek összes főpap, báró, mágnás urainak és nemeseinek, s egyéb hü karainak és rendeinek a folyó évi ápril hónap huszonnyolczadik sz. k. Sopron városunkba közországgyülést hirdettünk s azt személyesen is vezettük volna, végre, hosszas tárgyalások után e közországgyülés véget érvén, Magyarországunknak s kapcsolt részeinek emlitett főpapjai, bárói, mágnásai és nemesei s egyéb karai és rendei, Felségünk elébe járulván, elénkbe terjesztettek s bemutattak nekünk bizonyos, abban a gyülésben egyező akaratukkal, szavazatukkal s egyezésükkel hozott és szerkesztett törvénycikkeket.
2. § Legalázatosabban könyörögvén Felségünk előtt, hogy mi azokat a czikkeket s minden azokban foglaltakat helyeseknek, tetszőknek s elfogadhatóknak tekintvén, jóságos beleegyezésünkkel s királyi hatalmunkkal kegyelmesen jóváhagyni, helyeselni s megerősiteni, és mind magunk megtartani, mind pedig más mindenkivel megtartani méltóztatnánk.
3. § Mely törvénycikkek tartalma ilyen, s ekképen következik:
Előbeszéd, melyben a karok és rendek Ő felségének ezért a kihirdetett országgyülésért köszönetet mondanak, s esedeznek, hogy az országgyülésileg alkotott alábbirt törvénycikkeket kegyelmesen elfogadni s megerősiteni méltóztassék
Hogy Ő felsége, e szerencsétlen hazának s az ország hü karainak és rendeinek már több más izben is, de leginkább a tizenegy év óta tartó belső mozgalmakkal okozott romlása s pusztulása közt, atyai s e nyomorgatott ország iránt jóságosan nyilvánitott kegyelmességénél fogva, a jelen országgyülést, összes hü karainak és rendeinek kegyesen kitüzni, s ezen végveszélyben vergődő országnak a jelen országgyüléssel orvosszert nyujtani s hü karait és rendeit a maga császári és királyi s a legfelségesebb császárné jelenlétével megörvendeztetni, s végre az ország általános közbiztonságának s nyugalmának megszerzése végett, az ország szabadságának helyreállitását (az ez iránt kiadott törvények s törvénycikkek megerősitésével) kegyelmesen elhatározni méltóztatott: ebben a karok és rendek Ő felségének reájok teljes jó indulattal kiárasztott atyai kegyeletét tiszteletteljesen elismerik.
1. § Minthogy nekik, mint a kiket a mult éveknek eme szerencsétlensége minden tekintetben csaknem végképen elpusztitott, egyebük sincs, a mivel ezt méltó hálájuk fejében alázatos oadaadással viszonozzák, Ő felségének vérüket és életüket, minden alkalomra, jobbágyi hódolattal felajánlják, s neki, egy szivvel, lélekkel, életerős öreg kora késő éveire terjedő boldog és tartós országlást kivánnak.
2. § Alázattal esedezvén, hogy az ő alábbirt törvénycikkelyeiket, melyeket a jelen időviszonyokhoz képest, bizonyos sérelmeik alapján Ő felsége jóságos elhatározása mellett fölfejtettek s egy értelemmel és egyezéssel, ugyannak jóságos hozzájárulásával alkottak, mint az ország jogaira és szabadságaira, s a haza lecsendesitésére nézve nagy mértékben előnyösöket, kegyesen elfogadni, s királyi hatalmával helyeselni és megerősiteni, s mind maga jóságosan megtartani, mind bárki másokkal megtartatni méltóztassék.
