Az országlakók saját kárukra tapasztalták és napról-napra tapasztalják, mennyire ártalmas volt és ma is mennyire veszélyes a véghelyi bennszülött katonaságnak az utóbbi évek lázadásai idején nagyobb részben történt elbocsátása.
1. § Ezért, az 1655-ik évi 3-ik törvénycikk erőben maradván, Ő felségének jóságos elhatározásához képest is, rendelték, hogy az emlitett bennszülött katonaságot az idézett törvénycikkben kitett számban, az ország véghelyeire minél előbb visszaállitsák és hogy a katonákat, a kiket egykor a mondott törvénycikk erejével az ujvár feladásával elvesztett véghelyekbe rendeltek, most már más, azzal szemközt levő véghelyekre rendeljék.
2. § Ugymint: Nyitrára ezer lovast, ötszáz gyalogot, kiket előbb Ujváron szoktak tartani.
3. § Szeredre; háromszáz lovast, kétszáz gyalogot.
4. § Séllyére és Farkasdra, háromszáz lovast, ugyanannyi gyalogot.
5. § Továbbá Kis-Tapolcsánba kétszáz lovast, százötven gyalogot.
6. § Lévára: Szőgyénből százötven lovast, száz gyalogot.
7. § Korponára: az idézett törvénycikk erejével oda rendelt száz lovason kivül, gyarmathi és palánki négyszáz lovast és háromszáz gyalogot.
8. § Kékkőre; nógrádi százötven lovast és kétszáz gyalogot.
9. § És végre Fülekre: szécsényi háromszáz lovast és kétszáz gyalogot.
10. § Azután a dunamelléki részekben pedig Légrád várához, százötven lovast, a kiket egykor a lerontott kis-komáromi őrséghez rendeltek.
11. § Szalavárra és más szükségesebb véghelyekre kétszáznegyven gyalogot.
12. § Kányavárra az előbb Mogyorósdon levő husz gyalogot küldjék, és a földesurak károsodására és jövedelmeik csökkentése nélkül, vegyék számitásba.
13. § És minthogy az 1655-iki 3-ik törvénycikkben Szatmár és Kálló véghelyekről és a Várad elveszte után őrséggel ellátott egyéb helyekről semmi emlités sincsen, - ezért azoknak a részeknek szükségéről, a váradi törökök folytonos kirohanásainak meggátlása végett, a magyar tanács az előrebocsátott és elegendő bennszülött katonával ellátandó helyekből és végvidékekből (meghallgatván azon részek és katonatisztek értesitéseit is), mielőbb gondoskodjék.
14. § És az előbbi módon, az ország véghelyeire rendelt és rendelendő mindeme katonáknak és a bániaknak is, valamint a véghelyeken mindenütt tartandó kémeknek folytonos fizetéséről, nemcsak ez ország jövedelmeiből, és a harminczadoknak e czélra felajánlott feléből, hanem az 1638. évi 34. és 1659. évi 2-ik törvénycikk értelmében Ő felsége szomszéd tartományainak ez ország véghelyeire fizettetni rendelt, és a régi mód szerint azoknak a tartományoknak pénztárosai és biztosai részéről leszámlálandó adóiból is, foganatosan gondoskodva legyen.
15. § A karok és rendek legalázatosabb köszönetüket fejezvén ki azért, hogy Ő felsége magára vállalni méltóztatott, hogy a pápa és a római szent birodalom, és Spanyolország legkatholikusabb királya segedelmeit ez országnak, mint az egész keresztyénség védbástyájának védelmére kikéri.
16. § Senki sem kételkedvén, hogy ez ország iránt viseltető kegyességénél, s atyai gondjánál és aggódásánál fogva azoknak a véghelyeknek szükséges kijavitásáról és megerősitéséről, királyi hitlevelének 8-ik feltétele értelmében, a nádorispán urral és hadi tanácscsal az előrebocsátottakra nézve leendő kölcsönös érintkezés után, jóságosan gondoskodni méltóztatik.
