Hogy pedig a bennszülött véghelyi katonák fizetéséről kényelmesebben gondoskodhassanak, az országlakók továbbra is felajánlják, hogy e czélra a harminczad felét s azon felül felső Magyarországon ugy a Tisza folyón, mint szárazon szekerekkel behozandó bizonyos sónak a vámját forditsák, melyet a vizen szállitott minden darab kősó után két dénárjával (a magánfelek részéről itt-ott felállitott vámok eltörlésével), továbbá szekereken, szárazföldi uton behozott után pedig egy dénárjával megszabva kell beszedni; Alsó-Magyarországon pedig Komáromba s más helyekre, valamint az Árva megyébe is Lengyelországból behozott só egy-egy mázsája után huszonöt dénárjával (melyet tudniillik a magyar kamara eddigelé a szokott királyi vám ellenére hajtott be) kell behajtani s bizonyos, a jelen országgyülés alatt kinevezendő pénztáros kezébe, a nádorispán urnak vagy más előtt kiküldendőknek adandó évenkénti számadás terhe alatt a fél harminczadjövedelemmel együtt beszolgáltatni s a jövő országgyülésig, a Draskovich-féle összeggel együtt, a véghelyek erőditésére alkalmazni.
