A karok és rendek, Ő felségének komoly felszólitására, a gabonasegélyhez, a mennyire a jelen idő viszonyai s az országlakók és a nyomorult nép szük jövedelme megengedik, járulni akarván (csakhogy mind a még egy időre eltürendő külföldi, mind a bennszülött katonaságot jó fegyelem alatt tartsák) minden porta után: az ország felső részeiben 1682. évi Szent Mihály arkangyal ünnepéig a szomszéd gabonatárakba vagy szomszéd erősségekbe természetben szolgáltatandó két kassai köblöt (ha a jövő aratásukat békében végezhetik); a dunáninneni s a dunántuli részekben pedig, szintén minden egyes porta után, hat nagyszombati mérőt önként felajánlanak két határidőben, még pedig egy részben Szent György vitéz és vértanu, másik részében pedig Szent Mihály arkangyal ünnepére, (mindenütt egész országszerte leszámitván, a porták megelőző helyesbitése mellett, az elpusztitott, elégetett, s a legutóbbi 1647-ben tett törvényes összeszámlálás után, adó alá vetettek, a kik felét fizetik), a melyet ugyancsak a szomszéd gabonatárakba vagy szomszéd erősségekbe, de csakis a jövő 1682-ik évre kell beszállitani s abban az esetben, ha némely vármegye a kitüzött határidőkben leendő szállitást elmulasztaná, nem külső katonai hatalomkarral, hanem az ország nádorispán ura (a felsőbb részekben pedig ezeknek a részeknek bennszülött főkapitánya) utján elengedhetetlenül be kell hajtani.
1. § S elrendelik, hogy a gabonát, melyet a kamarák vagy Ő felsége emberei a katonaság számára fognak vásárolni, a megyének, a városokban pedig a helyi biráknak sulyos büntetése alatt, magasb áron ne árulják, mint másoknak rendszerint a heti vásárokon adni szokták.
