Minthogy ez országnak más nyomorain kivül, a véghelyi katonák, valamint a szabad hajdúk féktelensége következtében az országlakók eddigelé nagy elnyomást voltak kénytelenek szenvedni; mig ugyanis a helybeli kapitányok, némely nemeseket különféle ürügyek alatt elzárni, megsebesiteni, békóba verni, sőt meg is ölni, másokat hadi törvényszékükre hurczolni, okleveleik s kiváltságaik előmutatására hajszolni, a felsőbb birák parancsait megvetni, a tanuvallatásokban s végrehajtásokban eljárni akaró királyi és káptalani embereket, megyei birákat be nem bocsájtani; a hatóságuk alá vetett személyeket az igazság bevallásától eltiltani, a nemesi udvarokat megtámadni és a földes urak hatóságába avatkozva, a kocsmákat s mészárszékeket s más jövedelmeket elsajátitani, az élelmi szerek árát kényük szerint szabályozni, a szökevény jobbágyokat vissza nem adni, hanem azokat saját telkeikre befogadni vagy zsold elfogadására unszolni, a saját telkeikre visszatérni akarókat pedig minden vagyonuktól megfosztani, a gonosztevőket pártolni s az elitélteket szabadon bocsátani, a falukba különféle ürügyek alatt kiszállva, a helységek lakosaitól mindenféle vendégellátást s élelmi szereket kicsikarni, ládákat feltörni, barmokat elhajtani, a nemeseket ingyen munkákra kényszeriteni s ezeket a nyomorult néptől háromszoros s négyszeres mértékben kierőszakolni, a falukra szokatlan élelmi szereket kivetni, s más mindenféle nemü elnyomásokat, fosztogatásokat és rablásokat büntetlenül gyakorolni semmibe se veszik.
1. § A mostani és jövendőbeli kapitányoknak s tiszteknek és közkatonáknak ez emlitett s más ezekhez hasonló, a nemesi kiváltságnak világos csorbitására s a nyomorult nép elnyomására, és az ország romlására törekvő kihágásai megszüntetésére egy akarattal végezték:
2. § Hogy megujitván az előbbi éveknek e tárgyban alkotott rendeleteit, jelesen pedig az 1659-iki év 15 és 16. s 1649-ik évi 82-ik törvénycikkeit, az ilyen kihágó kapitányokat és véghelyi tiszteket magok a bennszülött főkapitányok, s ha ezek a nádorispán urnak első megintésére eljárni nem akarnának, vagy bármi módon késlekednének, vagy érdekelve lennének, maga a nádorispán ur mielőbb saját szinük elébe idézze, s kideritvén a dolog valóságát, a vétség minőségéhez képest tiszteségöktől való megfosztással, s az okozott károk megtéritésével is büntesse.
3. § A közkatonákat pedig, ugy a zsoldosokat, mint szabadokat, magok a véghelyek kapitányai, a kárositottaknak adandó elégtétel mellett, hatályosan megbüntetni tartozzanak s kötelesek legyenek.
4. § A mibe, ha hanyagabbak lennének, akkor azok ellen a megyei hatóságok, a hol birtokaik vannak, rövid uton törvényesen eljárhassanak, s az 1659-ik évi 15-ik törvénycikkben kitett büntetést azok javaiból megvehessék, mely egy részben a felperes félnek, másikban az ügy birájának jár, harmadikban a megye szükségeire forditandó.
5. § Fennmaradván egyébiránt az ország előbbi törvényei (azok részére, kik velök élni akarnának) a kapitányok s véghelyi tisztek ellen.
6. § A kik pedig a jelen országgyülés lefolyása alatt ily kihágásokat elkövetni merészelnének, a mi miatt megérdemelnék, hogy őket harmad napra idézzék, azokat vétségükhez képest, a nádorispán ur legott ez országgyülés feloszlása után, az országunk erről hozott törvényei szerint büntesse.
