Miután Ő felsége, az országlakók alázatos folyamodására, kegyelmesen elhatározta, hogy ez országgal szomszédos örökös tartományai részéről, az ezek s ez ország között itt-ott vitás határok kiigazitása végett, némely biztosokat fog (az 1677-ik évben elrendelt bizottság ujra felvételével) kinevezni, s jóságosan felajánlotta, hogy az ez országgal határos lengyel köztársaságot s királyt, valamint Erdély fejedelmét is, hasonló határvillongások kiegyenlitésére megkeresendi: azért ez ország részéről is (megujitván ezuttal az 1659. évi 66. s egyéb abban hivatolt törvényeket) e czélra biztosokat neveznek.
1. § Ausztria felől, Köpcsén és Minickwald birtokokban, ugy Pozsony városa és Farkasfalva vagyis Wolfsthal birtok között: nagyméltóságu és főtisztelendő Széchenyi György ur, kalocsai érseket, főtisztelendő Kálmánczay János urat, skardónai püspököt s pozsonyi prépostot; nagyságos Draskovich Miklós grófot, Széchy Péter grófot, Orbán István királyi személynököt és tanácsost, ugyszintén nemzetes Szente Bálint, alnádort, Horváth-Kisevith Gyötgyöt a magyar kamara tanácsosát és Szapáry Pétert.
2. § Morvaország felől, a Hodonnyinál levő Holits, meg a Straznicza mellett levő Szakolcza s Berencs valamint Beczkó, Trencsén, Bitse, Lednicze és Besztercze uradalmak között; főtisztelendő Gubassóczy János urat nyitrai püspököt, s magyar udvari kanczellárt; nagyságos idősb Zichy István grófot, előbb emlitett Orbán Istvánt, Osztrosich Mátyást, ugyszintén nemzetes Gilányi Györgyöt a magyar kamara tanácsosát, Orbán Pál személynöki itélőmestert, Mednyánszky Jánost, a királyi tábla felesküdt ülnökét, s Küszeghy Imre Nyitramegye alispánját.
3. § Szilézia felől: főtisztelendő Fenyesy György, almisi püspököt, nagyságos Révay Imrét és Eleket, Pongrácz Ferenczet, ugyszintén nemzetes Terstyánszky Györgyöt, idősb Lapsánszky Jánost, Huszár Imre, Turóczmegye alispánját és Szulyovszky, más néven Szerémi Istvánt.
4. § Stájerország felől: főtisztelendő Széchenyi Pál, pécsi püspököt, nagyságos Eszterházy Ferencz, Draskovich János grófokat, nagyon tisztelendő Telekesy István urat szentalberti prépostot, ugyszintén nemzetes Horváth Jánost, Bácsmegyey Ferenczet, Vasmegye, Perneszy Jánost, Somogy és Zalamegyék alispánjait.
5. § Karinthia és Krajna felől: főtisztelendő Borkovich Márton, zágrábi püspököt vagy ennek helyébe nagyon tiszetelendő Boczák Mihály urat, ama káptalan nagyprépostját, nagyságos Keglevich Miklóst, nemzetes Wragovich Boldizsár albánt, Antolchich Péter, Horvátország itélőmesterét, s még egyet Zágráb vagy Váradmegye alispánjai közül.
6. § Lengyelország felől: főtisztelendő Sebestyén András, erdélyi püspököt, nagyságos idősb Csáky István, Homonnay Zsigmond grófokat, továbbá nemzetes Kapy Gergelyt, Putnoky Ferenczet, Szirmai Istvánt, Sztánkay Lajost és Görgey Boldizsárt.
7. § Erdély felől: a leendő egri püspököt, vagy főtisztelendő Horváth György, korbáviai püspököt, nagyságos Károlyi László, Prényi Jánost és nemzetes Kende Ádám, Szathmár, Nyakas Péter Szabolcsmegyék alispánjait, Klobusiczky Ferenczet és Vay Ádámot.
8. § Eme fentebbi módon kinevezett, vagy a netalán elhaltak avagy törvényesen akadályozottak helyébe a nádorispán ur, Horvátországban pedig a bán ur részéről helyettesitendő, s a szomszéd tartományok részéről is mielőbb kinevezendő biztosok, ugyancsak a nádorispán urnak hirdetésére, a vitás határokon s mesgyéken megjelenjenek s összejőjjenek, s mindenenmü akadály és halogatás félre tételével, az efféle határvillongásokat (nem állván ellent a fölöstömiek s Batthyány grófok közt kötött s az egész országra sérelmes egyesség, vagy más, Zalamegyében közbejött bizottságok; a Szunyogh család és Sztrecsen uradalom birtokosai közt fennforgó nehézség pedig, melyet a felek kölcsönös megegyezésükkel jelenlegi állapotában hagyása mellett, a legközelebb leendő országgyülésre halasztott, ujra felveendő lévén) kiigazithassák, s az ország területén lévő ártalmas és sérelmes épületeket s töltéseket méltányosan és igazságosan az ily épületek vagy töltések lerontásával is, s minden az országtól és földesuraságoktól elszakitott részek visszaállitásával, kiegyenlitsék s elintézzék, valamint a kiegyenlitendő s az országhoz visszacsatolandó határok közt fekvő birtokokat és javakat, azoknak minden tartozékaival együtt, ugyanazokkal a határokkal, az 1655-ik évi 30-ik tc. értelmében ez országba tettleg visszakebelezzék, a melyek pedig végitélet kimondásától függnének (a milyen a Szakolcza városa és Sztraznicz uradalom közt kimondott itélet), végleges és hatályos végrehajtás alá vehessék és venni tartozzanak.
9. § Ha pedig az emlitett tartománybeliek maguk részéről a foganatositást halogatnák, a megjelölt vitás határok és helyek ügyét a megjelentek részére, itélt dolgokká váltnak s megnyertnek tekintsék s Ő felsége segitségével is, végrehajtással foganatositsák.
10. § A Manesdorf vagyis Sárfenék uradalomnak pedig az Ausztria részéről is kinevezendő biztosok utján az 1649-ik évi 25-ik tc. utmutatása szerint az országba leendő visszakebelezését a karok és rendek alázatosan kérik.
