Megerősitvén e helyütt az előbbi években e felett alkotott törvényeket, jelesen az 1659-ik évi 40-ik s más abban idézett törvénycikkeket: mivelhogy nagyméltóságu és főtisztelendő Széchenyi György, kalocsai érsek, a haza iránti különös buzgalomból önként megigérte, hogy Lubló várát a 13 szepesi várossal s azoknak többi tartozékaival, még életében, saját pénzén (hozzájárulván, már ehhez Ő Felségének jóságos beleegyezése is) visszaváltandja, akképpen, hogy azokat halála után törvényileg a felső-magyarországi bennszülött véghelyiek javára kell forditani, addig pedig, mig él, saját birtokában maradjanak:
1. § Azért a karok és rendek a nevezett érsek urnak e bőkezüségeért tartozó köszönetet mondanak, s e czélra azonnal a jelen országgyülés után Lengyelország királyához s köztársaságához elégséges utasitással kiküldendő biztosokká, a jövendőbeli egri püspököt, Homonnay Zsigmond grófot, nemzetes Szirmay Istvánt, s Kassa és Lőcse városok az időben való biráit nevezik ki.
2. § Erősen bizván abban, hogy az érsek ur, ajánlatához képest, a nevezett biztosok uti költségeire az igért tizezer forintnyi összeget a nádorispán ur kezeihez le fogja tenni.
