Miután tapasztalták, hogy az igazságszolgáltatás törvényes folyamát ekkorig főképpen a törvénytelen meghagyó, betiltó, halasztó és visszafoglalható parancsok zavarták meg:
1. § Azért az országlakók egyértelmü szavazatával rendelték, hogy megujitván ezuttal az 1655. évi 53-ik s 1659. évi 45-ik törvénycikkelyeket, a szokatlan záradéku meghagyó végrehajtási parancsokat ki ne adják, a kiadottaknak pedig az alsóbb birák helyt ne adjanak és minden perlekedő félnek szabadságában álljon, tisztességes módon, bármely büntetésnek magára vonása nélkül, ily parancsok ellen kifogással élni.
2. § Ezenkivül, hogy a betiltó és halasztó parancsokat, az 1635. évi 12. tc. szerint mindig az ország törvényeire alapitva, csakis a vidéken vagy a tárgyaló törvényszék helyszinén az illető biró előtt felmutatandó s megvitatandó igazoló záradékkal ellátva adják ki, a máskülönben kiadottaknak pedig a fentebb idézett 1655. évi 53-ik, s 1659. évi 45-ik törvénycikkek értelmében (az sem szolgálván akadályul, ha azoknak előadását előbb a kanczelláriák előtt bizonyitották is) a birák helyt ne adjanak.
3. § Egyszerü visszafoglaltató parancsokat pedig, mint a melyeket az ország törvényei eltiltanak, azok részére, kik a perben állottak vagy a miután megidézték, pervesztesek lettek, vagy azok örököseinek, kik örökösödés erejével az ilyen jogukat megszerezni akarják, a kanczelláriákból soha ki ne adjanak s ha kiadnák, a birák azoknak helyet hasonlóképpen ne adjanak.
4. § Azok pedig, a kik ilyen visszafoglaltató parancsok mellett, az elévülés idejét tul nem haladott ügyekben, valamely javakat tettleg birtokolnának, a sértett fél folyamodására s előre bocsátott birói megintés után, azokat a birtokukban levő javakat, hatalmaskodás büntetése alatt, annyiszor, a mennyiszer s a megintés után bevett jövedelmek visszatéritésével a fenntebbi módon visszabocsátani tartozzanak s ezután, ha akarják, jogukat birtokon kivüli perujitással kereshessék.
