Ámbár a hü karok és rendek semmit inkább nem óhajtanának, mint azt, hogy a mostani belső mozgalmak lecsillapitásával, annyi s oly nagy romlásaik és pusztulásaik után, a házi békét s az ország köznyugalmát élvezhessék: arra az esetre mégis, ha a törökökkel kötött békeidő lejártának közeledtével, e béke továbbra is könnyü móddal meghosszabbitható s az ország jelentékeny romlása nélkül tisztességesen megköthető és megálapitható nem lenne; hogy az országlakók önmagukat elhagyónak ne tünjenek fel, lecsillapulván, mint fentebb mondva volt, mindenek előtt a mostani belső mozgalmak, csupán nyilt háboru idején az 1601:9., 1596:7., 1622:21. s 1659:7. tc. szerint, az alább irt nyilatkozattal megajánlják, hogy általánosan és személyesen fel fognak kelni:
1. § Hogy tudniillik bármely állapotu és méltóságu országlakók, valamint a királyi kincstár is, s nem kevésbé a bányakamarák, ha a megyékben váraik és fekvőjószágaik vannak, kötelesek legyenek és tartozzanak személyesen felkelni és ezen kivül, minden meg nem hódolt husz ház után, a melyek közé akár az egész, akár a fél- vagy negyedtelkes, akár a zsellérházak vegyesen számitandók s a melyeket az alispán és szolgabiró, a hol szükséges, vizsgálat utján is meg fognak határozni (mégis az elpusztultak kivételével) a földesurak saját részükről egy lovast a magok költségén, a jobbágyok részéről pedig, ezek költségén, egy gyalog katonát, jól felfegyverkezve, a táborba állitani s ott tartani; a hasonlóképen számitandó és szabályozandó minden 40 meghódolt ház után egy lovast s egy gyalogost fogadni s kiállitani, s addig, mig a legnagyobb szükség tart, az 1659. évi 7-ik törvénycikkhez képest harczkészen tartani.
2. § Azok pedig, a kik különböző megyékben birtokosok, e különböző megyékben összes fekvőjószágaikról az ezek után járó lovasokat az emlitett mód szerint tartsák maguk mellett ama megye seregében, hol személyes lakásuk van; a jobbágyaik után kiállitandó gyalogosok pedig csupán annak a vármegyének a zászlaja alatt tartozzanak katonáskodni, a melyben laknak; a földesurak részéről a meghódolt házak s birtokok után fogadandó gyalogosok azonban ugyancsak uraik mellett maradjanak.
3. § S ily táborozásra minden főpap, mágnás ur s birtokos nemes általában kötelezve van.
4. § A káptalanok, conventek, szerzetek, apáczazárdák, s a káptalanokba be nem keblezett apátságok és prépostságok is, valamint a bányakamarák is, az 1543:13. tc. meghagyása szerint, más birtokos nemesek hasonlatosságára, minden javaiktól a fentebb irt módon, saját maguk s az ország, és Isten egyházai védelmére, lovasokat és gyalogokat állitani, s táborban tartani kötelesek legyenek.
5. § S ezenfelül a káptalanok és szerzetek kebelükből a szent dolgokba beavatott egyik vagy másik tagjukat küldjék a táborba az ottani isteni szolgálat teljesitésére, igy rendelvén ezt az 1552-iki 3-ik törvénycikkelyt a vége felé.
6. § A káptalanokba be nem kebelezett apátok és prépostok pedig, még a kisebb birtokuak is, s a czimzetes püspökök (minthogy nemesi kiváltsággal élnek) fentebb irt módon személyesen felkelni tartozzanak.
7. § A szegényebb plébánosok is, az 1545:12. s 13. tc. szerint, tizen együtt, egy lovast fogadni s a haza védelmére táborban tartani kötelesek legyenek, de azzal a kijelentéssel: hogy a tőlük fogadandó lovas fizetésének mennyiségére nézve ugyanazon plébánosok közt azoknak püspökhelyettesei, fő- vagy alesperesei tegyenek szabályozást; a gazdagabb plébánosok s káptalanokba nem keblezett oltárfőnökök vagy igazgatók és kápolnamesterek pedig, kiknek körülbelül kétszáz forint évi jövedelmük van, éppen ugy a soproni javadalmasok s más ezekhez hasonlók, főképen az 1545. évi 25-ik törvénycikkben emlitettek, kiknek szintén kétszáz forintnyi évi jövedelmük van, javadalmaik alapján egyenkint egy-egy lovast fogadjanak és állitsanak.
8. § A szabad és bányavárosok is, valamint a kiváltságos mezővárosok, melyeknek a megyében birtokjogaik vannak, a birtokos nemesek hasonlatosságára, a megyében birtokolt minden husz ház után fentebbi módon lovasokat és gyalogosokat szolgáltassanak.
9. § A fekvő javakat birtokló városi polgárok s bárki más, még a külföldiek is, hasonlóképen minden husz ház egy-egy lovast küldjenek.
10. § A mezővárosok és kiváltságos vagy másképen szabadságolt faluhelyek is, akár legyenek adókirovás alatt, akár nem, valamint a kunok és jászok is, s más kincstári szabadosok, husz ház után egy gyalogost állitsanak s tartsanak a táborban.
11. § A földesuraknak katonáskodásra rendelt s kötelezett szabadosai azonban, ugyszintén az egyházak nemesei, valamint a hajduk, földesuraik mellett, ezek rovására tartozzanak katonáskodni.
12. § Az Ő felségétől kiváltságolt hajduvárosok pedig szokott módon keljenek fel.
13. § A földesuraiktól katonáskodásra nem kiváltságolt s egyéb, itt-ott elszórtan élő, házbirtokosok, és jobbágyi szolgálatokat tevő többi hajdukat illetőleg, ezeknek földesurai szintén husz ház után egy lovast, magok a hajduk pedig egy gyalogost állitani tartozzanak.
14. § A meg nem hódolt, ugy nemes, mint nem nemes ráczok is, a haza védelmére személyesen felkelni tartozzanak.
15. § Az egytelkes nemesek is, az 1545-iki nagyszombati határozatok 21-ik czikkelye szerint, minden ház után személyesen keljenek fel, miután a birtokos nemesek is, a fentebb megirt módon, személyesen fel fognak kelni, s e felett jobbágyaik után is, a fentebb kijelentett rendben lovasokat és gyalogosokat fognak szolgáltatni.
16. § A czimeres nemesek is mindannyian személyesen táborba menni és katonáskodni tartozzanak.
17. § A kik pedig meghódolt részekben laknának: ketten együtt adózzanak az alispán kezéhez egy lovas fogadására.
18. § A bányabirtokosok pedig, valmint a saját malmokkal és serfőző házakkal biró molnárok és serfőzők, s haszonbér czimén vagy másképen bányajövedelmet huzók, a megye részéről lelkiismeretesen becslendő kétszáz forintnyi évi nyereségből, az 1545:15. tc. meghagyása szerint egy-egy lovast állitsanak.
19. § A birtokos özvegyek, és más a hadviselére alkalmatlanok, öregség vagy betegség miatt saját személyükben táborba szállani nem tudó főpapok, mágnások és nemesek, s egyéb, Ő felsége és az ország, vagy más főpap, mágnás urak s nemesek szolgálatára kötelezett, vagy a véghelyeken katonáskodó nemesek, az 1545. évi 13. tc., az 1542-iki beszterczebányai végzések 42-ik czikke és az ugyanez évi pozsonyi végzések 22. és 23-ik czikkeinek meghagyása szerint, személyeik helyett lovasokat küldjenek, s jószágaik után nemkülömben, a fentebb irt módon, a táborban lovasokat és gyalogosokat tartsanak.
20. § Osztozatlan két vagy három testvér közül pedig, az 1545. évi beszterczebányai végzések 43-ik czikke szerint, azoknak csak egyike katonáskodjék személyesen, de javaik után a fentebb irt módon táborozni s katonát küldeni az összes osztozatlanok is tartozzanak.
21. § Végre minden külföldi kereskedőket, akár felvették magyarokká, akár nem, s más bármely nemzetü, az országban kereskedést üző külföldieket is, az országlakók hasonlatosságára, a megye aránylagosan taksálja meg és a keresztyén köztársaság védelméhez járuljanak.
22. § Az országban birtoktalan külföldi előkelő és mágnás urak irányában pedig erős reménynyel vannak az országlakók, hogy azok a sanyargatott ország előforduló szükségeiben, főleg háboru idején, jóakaratukat s lelkük hajlandóságát bizonyitandják eme sanyargatott ország iránt.
23. § A különben ez ország szent koronájához tartozó Manesdorf, más néven Sárfenék, uradalom is, az 1645:16. tc. meghagyása szerint, minden husz ház után egy-egy lovast küldjön.
24. § Abban az esetben pedig, ha valamely országlakó vagy más valaki az előbb elszámoltak közül, a fentebb irt táborba szállást egészben vagy részben elhanyagolná; akkor a főpap és a káptalanokba be nem keblezett apát és prépost urak, a mágnások s birtokos nemesek, különösen és egyébként, a káptalanok, szerzetek, conventek s apáczazárdák s fentebb irt közönségek pedig testületileg, a részükről elmulasztott katonáskodás minden egyes esetére, fejdijaikban, s e felett a táborozás egész idejére fekvőjószágaiknak közbecsüjében; az egytelkes czimeres nemesek pedig szintén fejdijukban, a bányabirtokosok pedig, kik nem városi polgárok, vagy czimeres nemesek s a többi fentebb irtak, a kik katonáskodni kötelesek, a megye részéről kimondandó büntetésben, a jobbágyok végre a részükről el nem küldendő minden egyes gyalogosért, minden hónapra, a táborba nem küldött egyes gyalogosok fejdijában legott elmarasztaltak legyenek.
25. § S az ily elmarasztalást, a főpap és mágnás urak részéről a nádorispán ur, hivatalos hatalmánál fogva, maga vagy mások utján, kikre ez eljárást bizza; a többi, ugy nemes, mint jobbágy, s más fentebb elszámlált ugy egyházi, mint világi országlakók részéről pedig a megyék fő- és alispánjai, hivataluk elvesztésének terhe alatt, egy tized részben a magok munkájaért s javára, többi részében pedig a közjóra, minden peres eljárás nélkül, a megye segélyével is, elengedhetetlenül behajtani s foganatositani, a nádorispán ur pedig ugyanezt a főpap és mágnás urak részéről behajtandó birságot, az ország közszükségeire, az emlitett fő- és alispánok hasonlóképen a megyék katonai szükségeire, az ugyanez alispánoktól a megyének adandó számadás terhe alatt, forditani és felhasználni tartozzanak s kötelesek legyenek.
26. § Mely általános és személyes felkelést Ő felsége azonnal, a midőn az emlitett legnagyobb szükség, vagy ellenségeskedés bekövetkezik, kihirdetni méltóztassék s a karok és rendek is annak idejében arra elkészülni kötelesek.
