Minthogy némely ezredes urak s más véghelyi tisztek, a szlavon- és horvátországi végekben elég sulyos sértéseket és erőszakoskodásokat szoktak a jószágokban, pusztákban, erdőkben, vizekben, halászatokban s halrekeszekben s a nemesi udvarok és házak telkein elkövetni s a jövedelmeket és haszonvételeket magoknak elsajátitják.
1. § E végett egyhangulag határozták, hogy Ő felsége saját közegei és jóságos parancsai s rendeletei utján az ilyen elkövetendő kárositásoktól, erőszakoskodásoktól és sértésektől azokat az ezredeseket s tiszteket kegyelmesen tiltsa el, az elfoglalt jogokat adassa vissza s az ellenkezően cselekvőket érdemök szerint büntettesse.
2. § A véghelyeken s azok körül elhagyott helyeket, pusztákat s jószágokat birtokló országlakók pedig ezeket, a haza java s védelme czéljából (bármely véghelyi ezredesek s mások felszólalásai ellent nem állhatván) emberekkel benépesithessék.
3. § Mely alkalommal az 1647:49 törvénycikkelyt is megujitják s megtartandónak nyilvánitják, bele értve az összes német katonákat s tiszteket is a bormérés tekintében.
