A császári és királyi szent felség kegyelmesen ugy határozott, hogy a közvetlenül előbb jelzett második czikkelybe most beigtatott jóságos hitlevelének tartalma szerint eléggé kifejtett örökletes utódlást irányadónak kell tekinteni s ha egykoron a néhai felséges Lipóttól és királytól leszármazó finemüeknek magva szakad, a királyválasztásban és koronázásban a karoknak és rendeknek ősi és régi helybenhagyott szokása és előjoga fog előtérbe lépni.
1. § S ugyan Ő királyi szent felsége sem akarja a karokat és rendeket máskép kormányoztatni s felettük uralkodni, mint magának Magyarországnak az eddig alkotott vagy jövőre országgyülésileg megállapitandó saját törvényei szerint.
2. § Mely legkegyelmesebb királyi kijelentésével az ország karait és rendeit eme záradékot illetőleg: „a hogyan a törvények használatát és értelmét a király s a karok közös egyetértéssel országgyülésileg megállapitani fogják”, eléggé biztositja, bárminek az országtól való elszakitása és a más tartományokéhoz hasonló kormányzás behozása ellen.
