Ámbár a hü karok és rendek szerencséjüknek tartották volna, ha a legszerencsésebben befejezett királyi koronázás felett érzett szives üdvkivánatukat a fenntisztelt római császári szent felségnek, mint megkoronázott uj magyar királynak, legkegyelmesebb uruknak, hasonló külső ajándékkal tanusithatták volna, hogy azonban e tekintetben is jobbágyi hódolatukat lehetőségig kimutassák, a fenntisztelt legszentségesebb felségnél legalázatosabban esedeznek, hogy azt a csekélységet, a mit szivből felajánlottak, tekintettel az ország végkép kimerült anyagi erőire, méltóztassék jóságos szivvel s kegyesen elfogadni és nem az ajándék csekélységét, hanem az ő őszinte indulatukat atyalilag tekinteni.
