A karok és rendek a köznyugalom biztosabb fenntartása, s a jó és csendes honpolgárok megvédése végett, Ő felsége jóságos kijelentéséhez képest, elrendelték:
1. § Hogy mostantól jövőre, ha az országlakók bármelyike az istentelen felségsértés vagy felségárulás bármely nemét és akár a szent István második könyvének 51-ik fejezetében, akár egyebütt a hazai törvényekben itt-ott kijelölt bárminő büntettet elkövetne s abba esnék: az idézés formaságaiból felmerülő legveszélyesebb következések kikerülése végett, ezentul semmi előzetes idézés szükséges ne legyen.
2. § De az árulás vagy felségsértés szörnyü bünének egyetlenegy esetén kivül, a letartóztatás elötti idézést minden más, és igy az ország saját jogánál fogva hűtlenséget maga után vonó esetekben is, mindenkor meg kell tartani s azt semmi ürügy alatt el ne mulaszszák.
3. § Kijelentvén azt, hogy az ilyen felségsértők elfogatása alkalmával (ha csak őket tetten érve nem ejtették fogságba, avagy ha el nem foghatták is, de az ilyen bünben törvény szerint nyilván és világosan vétkeseknek találták és jelentették ki) azok ingó és ingatlan javait az elmarasztaló itélet előtt le ne foglalják, s el ne harácsolják, hanem az ilyen javakat előzetesen összeirván, az elharácsolás veszélyének meggátlása végett, a biróság itélkezésének czéljára a per végkimeneteléig zár alá vegyék és számadás terhe alatt harmadik kézbe adják, vagy az esetek s körülmények különféleségéhez képest, a zár alá vétel elhagyásával is, azokat az elfogottak számára kell kezelni.
4. § Az ügynek elbirálása s megvizsálása pedig közvetlenül egyedül a királyi felségre tartozván, az ő jóságos tetszésére marad fönn, hogy e szörnyü büntettet Ő császári királyi felsége maga személyében, magyar tanácsosaival, a hazai törvények szerint az országon belül, avagy kivül kivánja megvizsgálni és ellátni.
5. § Ha pedig a fennemlitett Ő királyi felsége az ilyen biráskodást saját személyében gyakorolni nem akarná: akkor maga helyett tetszése szerint kiküldendő magyar birákat fog az ilyen ügyek elbirálására rendelni, de csak az országon belül s nem azon kivül, kik az ország fentebb jelzett törvényei értelmében fogják az ily ügyet megvizsgálni, s tartoznak azután az abból következő peres eljárást, egész terjedelmében, Ő kir. felségének előterjeszteni.
6. § A felségsértés ily iszonyubb bünében bevezetendő vizsgálat vagy per lefolyása alatt a kezességet (melynek a többi egyszerü főbenjáró bünöknél sincs helye), mint a mely a fej biztositására elégtelen, s ugy a vádolt, mint a jótálló megszökésének félelme miatt veszélyes, semmiképen sem kell megengedni.
7. § Ezenfelül azt, hogy vajjon a vádlót vagy feladót e mintegy kivételes bünügyben, tanuskodásra kell-e bocsátani attól távoltartani, a biró véleményére bizzák.
8. § Ha azonban valaki rágalmazva, vagy hamis módon, vagy gonosz akarattal vádol valakit, vagy bosszuból és ártási szándékból igazak gyanánt kétes dolgokat állit, a vádoltat ártatlannak találván, ugyanaz a biróság (mely az ügy kapcsolatánál fogva a vádlóra nézve is illetékes), azt tetszés szerinti, de mindenesetre szigorubb büntetéssel, vagy a körülményekhez képest, forbát büntetésével is sujthassa.
9. § Ha pedig valaki, a fejedelem iránt tartozó tiszta hüségből, s a netalán félős baj megakadályozása végett, egyszerüen azt jelentené, hogy valakiről valami rosszat hallott, vagy törvény szerint terhelő jelenségeket vett észre, (a mit egyébiránt is megtenni köteles jobbágyi kötelességből, s a büntetés kikerülése végett is, az esetre, ha jövöben kiderülne, hogy arról valami tudomása volt), de a tettet nem állitotta s annak bizonyitását magára nem vette: semmi büntetés alá nem esik.
