Ő császári királyi felsége ugy határozott, hogy a törvényesen is kiváltságolt Turócz, Árva és Liptó vármegyék (másokra ezt semmiképen ki nem terjesztvén) a sót, mint ezelőtt is, Lengyelországból szabadon behozhassák s használhassák.
1. § De az azzal való kereskedés csak saját határaik közt van megengedve; megszüntetvén az 1681-ik évi 15-ik törvénycikkből levezetett huszonöt dénárnak behajtását is; mindazonáltal a királyi só ugyanazon megyékbe való bevitelének is érintetlen hagyása mellett.
2. § Egyébiránt a sóügyre tartozókra vonatkozólag elrendelték, hogy e tekintetben a tisztségekre alkalmazandóknál a bennszülöttekre, de csak az alkalmasokra s jártasokra, különös tekintet legyen.
3. § Kik épen (a mik mások is egyenként) dologi és személyes kereseteikre nézve az 1552-ik évi 31-ik t. tc. értelmében a hazai jog s biróság alatt álljanak, s csak is a kamarai, vagyis a hivataluk ellátását illető ügyekben függjenek hivataluk közvetlen elüljáróságától.
4. § Magok a kamarások, vagy felügyelők is, sókutatás végett az országlakók házait csak az illető megye szolgabirája jelenlétében látogathassák.
5. § A sóvári só hiányos kifőzése s az ez iránt tett panasz tekintetében pedig, a dolog valóságának kitudása s a kihágás bünjelének előmutatása után, a kihágókat példásan meg kell fenyiteni s jövőre felügyelet alá venni.
6. § A sóaknához tartozó csatornát is, Ő felsége kegyelmes rendeletéből a karok és rendek alázatos folyamodása folytán az előbbi állapotba s használatba kell visszahelyezni.
