Hogy álalában Magyarországnak a szent koronája alatt létező, s e név alá foglalt tisztelendő főpapok rendének (mely név alatt ugyanis csak azokat kell érteni, a kik királyi adományból valóságos és ellátásul szolgáló javadalmakat nyernek) a tőlük szerzett fekvőjószágok s ingóságok felett való végrendelkezési jogára nézve, melyet a kir. fiscus eddigelé vitássá tett, végre valahová bizonyos és változhatlan módot állapithassanak meg: Ő császári királyi szent felsége jóságosan hozzájárult.
1. § Hogy a tisztelendő egyházi rend részéről e tekintetben nyert, s üdvözült Lipót, római császártól s Magyarország királyától megerősitett s a beiktatott záradék tartalma szerint a végrendelkezni akaró főpap urakat mindkét részről a véghelyek segélyezésére kötelező Ferdinánd-féle oklevél értelme felett, melyet egyébiránt a római szentegyház főmagasságu s főtisztelendő bibornokával, Kollonich Lipóttal, mint esztergomi érsekkel s Magyarország primásával, az egész papság nevében létrehozott egyességgel eléggé tisztába hoztak, de a tisztelendő egyházi rend későbben kétségbe vont, a bizottság megkezdett munkáját folytassa s végezze be.
2. § A közben pedig vagy ennek az emlitett papság kérelmére Ő legszentségesb felségétől kegyelmesen megerősitendő bibornoki egyességnek kell megállania, vagy a szabad rendelkezési jogra nézve királyi helybenhagyásért kell folyamodni.
3. § Mely esetben a Ferdinánd-féle oklevelet meg az emlitett kötelező záradékot is, ha arra nézve valami kétség forogna fenn, maga a királyi felség fogja jóságosan megmagyarázni (mint a ki egyedül illetékes annak magyarázatára).
4. § Azokra a világi fekvőjószágokra nézve pedig, melyeket egyházi vagy szerzetes személyek, avagy közönségek ideiglenes átruházás vagy zálog czimen, főképen a kir. fiscus vagy magánfelek szavatossága alatt, záloglevelek, s nem kevésbé törvényes és igazságos feltételek mellett eddelig birtokoltak, elhatározták: hogy ezeket az egyházi vagy szerzetes személyeket vagy közönségeket, ha ugyan az ilyen vásárlás jogát folytonosan gyakorolták, az ilyen fekvőjószágok birtokában, azoknak a világiak részéről leendő visszaváltásáig, ezuttal megtartsák.
5. § Ezentul pedig jövőre, az 1647. évi 17-ik törvénycikkt, mint e helyütt megujitottat, szorosabban megtartsák, hacsak Ő királyi szent felsége különös esetekben (de mások jogának épségben tartása mellett) eziránt felmentést nem adna.
