1715. évi XVIII. törvénycikk

hogy a magyar kamara az udvarival egyenjogu legyen s attól ne függjön

A karok és rendeknek alázatos esedezésére s folyamodására Ő császári királyi felsége kegyelmesen elrendelte: hogy a magyar kamarának a bécsi uvari kamarától való minden függése megszünjék, s az érintkezés, mivel amaz távol, ez pedig folytonosan a király oldala mellett van, egyedül a hivatalos irományoknak s végzéseknek a felterjesztésében álljon, hogy a legkegyelmesebb elhatározásokat a magyar kamarának a császári királyi udvari kamara utján Ő szent felsége elé terjesztendő véleménye alapján nyerjék ki.

1. § És kegyelmesen megigérte gondoskodását az iránt, hogy a magyar kamara, valamint az udvari magyar kanczellária utasitását is neki magyar tanácsosai alkalmazásával terjeszszék elő s ha mit ahhoz még hozzáadni vagy azon módositani kellene, királyi hatalmából, a mint ezt a méltányosság s közjó tanácsolja, elrendeli, s akként fog intézkedni, hogy az ország törvényeivel vagy a királyi kincstárral ne ellenkezzék, hanem inkább, hogy a magyar kamarai ügyeknek elintézése e magyar kamaránál épségében megmaradjon.

2. § Egyébiránt, hogy ez a magyar kamara a király szolgálatában annál sikeresebben müködhessék, azt is kegyelmesen elrendelte, hogy a szepesi igazgatóság mostantól jövőre a magyar kamarától függjön, s ezenkivül a budai, eszéki, aradi, szegedi, s minden más a magyar korona alatt létező igazgatóságok, felügyelőségek és tisztségek az országgyülés bevégzése után mielőbb az alá kerüljenek, nemkülönben, hogy az ellenőri hivatalok, mivel a király hasznára nincsenek s a fölösleges kamarai tisztek is megszünjenek.