A karoknak és rendeknek a császári királyi felség előtt a miatt tett panaszára, hogy ha az udvari hivatalban levő magyarok s ugyane nemzetből mások, a kik ügyeikben s dolgaikban Bécsben tartózkodnak, vagy magok, vagy az ő hitveseik s családbeli hozzátartozóik ott elhalnának, ingó dolgaiknak az udvari marsall hivatal, vagy más ausztriai hatóságok részéről való feljegyzését és leltározását megengedni; végrendeleteiket, melyeket Magyarországban fekvő javaikról is alkottak, előmutatni, a gyermekeik számára rendelt gyámokat s gondnokokat eltűrni, s a kiadott dolgokra nézve magokat téritvénynyel kötelezni tartozzanak:
1. § Ő császári királyi felsége, a Bécsben elhalt magyarok után hátramaradt dolgoknak a marsall-hivatal részéről gyakorlatba vett ily leltározására kegyelmesen a magyar udvari kanczelláriából, s ugyancsak más császári királyi tanácsosokból álló bizottságot rendelt, a mely tárgyaljon ugy az eljárás módja fölött, mint különböztesse meg az eseteket, a melyekben tudniillik az ily hatósági eljárásra, magát a magyar kanczelláriát is együttesen alkalmazni kelljen.
2. § Hogy ezenkivül ausztriai honossággal el nem látott s ott birtoktalan vagy a helybeli hatóság alá szerződésileg nem tartozó magyarokat külföldi törvény alá s biróság elé ne vonják.
3. § A mi pedig az özvegy Czobor grófné téritvényeit s ennek alapján a morvaországi törvényszék előtt inditott perét illeti, ezeknek Ő császári királyi felsége a visszaadását s megsemmisitését jóságosan elrendelte, a felperest a maga illetékes magyar biróságához utasitván, jog- és igazságszolgáltatás végett.
4. § Hasonlóképen nemzetes Dőry Lászlónak megengedték, hogy Ferner Jakab Ferencz, egykor bécsi kereskedő, egyébiránt magyar s ott birtokos nemes ellen, előbb törvényesen az itélőmester előtt inditott s azután az ellenfélnek adott téritvénynyel megakadályozott perét, az ilyen téritvények visszaadása mellett, a néhainak örökösei ellen újra kezdhesse s folytathassa.
