Hogy a magvaszakadtak és hütlenek javainak adományozása körül való nádorispáni s egyszersmind helytartói hatalomra nézve továbbra is vitatkozásnak helye ne legyen, határozták, hogy a nádorispánok s egyszersmind helytartók, az ily magvaszakadtakra vagy hütelenekre néző birtokjogok vagy ingatlan javak adományozásának jogát az 1659. évi 30-ik törvénycikk s az 1446. évi törvényben foglalt szabály értelmében (azonban az ily javak felosztása vagy eldarabolása, vagy mások jogainak, úgy mint hitbéri, özvegyi, hajadoni, adóssági, vagy osztályos jogoknak sérelme nélkül) mostantól jövőre is, a király s ország irányában érdemeket szerzett személyek részére, folytathassák.
1. § Fennmaradván a királyi fiscusnak szabadsága, hogy a nádorispáni adományozásokat, ha harminczkét telek számát, mely eddig is szokásban volt, vagy ezek igaz értékét tulhaladnák, az országbiró ur előtt törvény utján megtámadhassa s felforgathassa.
2. § Továbbá mindennemü perek és zavarok kikerülése végett, melyek olykor, valamely örökös nélkül maradt birtokok adományozása iránt majd a királyi felséghez, majd a nádorispánhoz, mint egyszersmind helytartóhoz folyamodó felkérőknek s adománynyerőknek versenyéből származni szoktak, s nemkülönben a királyi fiscus tájékoztatása, felvilágositása s önmagának eligazodása czéljából, mostantól kezdve jövőre a nádorispánok és helytartók a királyi jogra nézve bárki részére kiadandó összes és bárminemü adomány-leveleket hiteles másolatokban, a magyar királyi udvari kanczellária utján a királyi kamarákkal mielőbb, s legfeljebb egy év lefolyása alatt közölni, vagy az adományt felkérők ugyanazt tenni tartoznak.
3. § Az ily adományozás semmiségének terhe alatt melyet egyszer mindenkorra, ezennel kijelentenek s elhatároznak.
