Ámbár a kunságot és jászságot előbbi időkben, a nemes német rendnek, közczélokra előlegezett bizonyos pénzösszegért (más koronai javakra nézve már előbb sem szokatlan példa szerint) eladták: minthogy mégis az érintett rend, a karok és rendek ellenkező irányu hathatós előterjesztésére s az eziránt kiküldött királyi bizottság közbenjárására, késznek nyilatkozott az örökös vásárlás czimén szerzett jogától elállani s arról lemondani, csakhogy a részéről fizetett pénzösszeg visszanyerése felől biztositva legyen:
1. § Ezért azt az ideiglenes átruházás- vagy zálogjogon és czimen, a részéről előlegezett s a királyi kamarákkal megejtendő elszámolás utján megállapitandó egész összegnek lefizetéseig s visszatéritéseig, ama kunságnak teljes birtokában s jövedelmei bevételében meghagyják s megerősitik.
2. § S ámbár ugy látszik, hogy ez ideiglenes átruházási és zálogos összegnek visszafizetése, s igy az ország közjava s haszna czéljából elidegenitett koronai javaknak visszaváltása is, az 1608. évi koronázás előtti 22. törvénycikk értelmében s hasonlatosságára egyedül az ország rendeit terheli, mindazáltal Ő legszentségesebb felsége, azok legalázatosb folyamodására, ez összegnek fele részét kegyesen a maga fiscusára s kincstárára vállalja, s a karoknak és rendeknek a másik fele részhez való hozzájárulásra nézve, az ő különös kegyelméből, jóságosan megengedi nekik, hogy azt a pénzhányadot is, melyet a jelen országgyülés 10. czikkelyének erejénél fogva az ujonnan visszahóditott javakért, ezek annyira költséges visszaszerzésének elismeréseül fizetni tartoznának, felhasználják, s a még megkivántató hátralevő összeget, magoknak a karoknak az ország közforrásaiból kell pótolniok.
3. § Mely összegeket és pénzforrásokat minden oldalról összegyüjtvén s a fentebb emlitett német rendnek a kunok kiszabaditása s visszaváltása végett mielőbb s a mondott renddel való kölcsönős megegyezéssel kitüzendő (de három éven tul nem halasztandó) határidőben kifizetvén s visszatéritvén ama kunokat és jászokat, az ország fennálló törvényei szerint, a valóságos gyakorlattal is megerősitett, kiváltságaikkal és mentességeikkel az 1655. évi 44. t. czikkely értelmében is a nádor joghatósága alá vissza kell helyezni, s őket egyszersmindenkorra legott visszahelyezetteknek is nyilvánitják.
4. § A mi továbbá a nagy- és kisoroszi ruthéneket illeti, kiknek állapota egészen külömbözik a kunokétól: noha ezek, mint a kiket a koronai javak közé nem számitanak, törvényesen elidegenithetők voltak, mivel mégis az adományosnak vagy szerzőnek kihalta s magvaszakadta miatt a királyi fiscusra ismét visszaszálltak, ezért megállapitották, hogy ezeket kincstári jogon a magyar királyi kamara, más kincstári javak hasonlatosságára birtokolja.
