1715. évi XLIII. törvénycikk

a császári királyi katonaság kihágásairól és a károsultaknak e tekintetben adandó elégtételről

Minthogy Ő felsége katonái s azok kihágásai ellen a karok és rendek sérelmeikben bővebben részletezett bőséges panaszokat adtak elő, főleg aziránt: hogy ez a katonaság az országlakóknak majd javait s joghatósását, majd éppen ezeknek személyeit megtámadni, s azokat gyalázattal, fogsággal, sőt olykor veréssel is illetni nem átallja:

1. § Itt-ott az országban a folyókon és hidakon különféle fizetéseket s vámokat is kicsikarva s a földes urak vagy városi hatóságok sérelmére, korcsmákat és mészárszékeket állitva;

2. § Valamint a győri erősségben is, az eme hely nemeseivel s polgáraival ujabban kötött szerződés erejével királyi haszonvételek neve alatt, hátrányos zsarolások vannak napirenden:

3. § Azért e katonák s tisztek féktelenségének megakadályozására Ő felsége jóságos beleegyezésével, (a ki kijelentette, hogy a katonai fegyelem megtartását komoly leirataival s parancsaival fogja kegyesen elrendelni) megállapitják: hogy az előadott módon kihágó katonák és tisztek a károsultaknak mindennemű elégtételt adni, mostantól jövőre pedig azoktól tartózkodni tartozzanak s legyenek kötelesek.

4. § Hogyha pedig az előszámlált s más közbejövő kihágásokat s kárositásokat is elkövetnénk: azok, a károk megtéritésének terhe alatt, az ellenszegülőkön fölveendők s ezenfelül a kihágókat a legujabb törvényekhez képest, t. i. az 1681. évi 22. törvénycikkben foglalt módon meg kell fenyiteni s büntetni.

5. § Hogy ezenkivül a szállóhelyek adásától és a katonai beszállásolástól való mentességet a várakban, kastélyokban, nemesi udvarokban, paplakokban, iskolákban, egyházi javadalmakban s nemkülömben a bányavárosokban (hol tudniillik bányák müvelését üzik), ha csak ezekre nézve az időviszonyok mást nem követelnek, tiszteletben tartsák, szintén Ő felsége helybenhagyásával elhatározták.

6. § A győri szerződést illetőleg pedig bizottságot rendeltek, hogy az ügy előrebocsátott megvizsgálásával, igazságot szolgáltassanak, a minek foganatositására a császári királyi biztosok mellé, a karok és rendek kinevezték: főtisztelendő és főméltóságu Csáky lmre, kalocsai érsek, Koháry István, országbiró, gróf urakat, továbbá méltóságos és főtisztelendő Volkra Ottó, Keresztelő János gróf, veszprémi püspök urat, Horváth-Simonchich János, báró kir. személynököt s tanácsost, s a nádorispáni és országbirói itélő mestereket, továbbá Sigray József, királyi itélő táblai ülnököt, Mórocz Lénártot és Okolicsányi Pált, olyan hatalommal ruházván fel őket, hogy az 1618. évi 26., s 1681. évi 20. t. czikkelyek módjára, a mondott ügyet megvizsgálni, eldönteni s helybenhagyás végett Ő császári királyi felségéhez felterjeszteni joguk és kötelességük legyen.