Minthogy a Rákóczy-féle belső lázadás ideje alatt, a császári királyi felségnek, a tartozó hüségben kitartó hivei összesen és egyenként mindén javaikból s azok jövedelmeiből kifosztva, kénytelenek voltak az országon kivül, nagyobb részben nehéz uzsorára felvett kölcsönpénzből éldegélni, e mozgalmak lecsillapitása után pedig emlitett javaiknak legnagyobb romlását látni.
1. § Azért Ő felsége beleegyezésével végezték, hogy az ilyen adósok, kik az emlitett lázongások alatt az Ő felsége iránti állandó jobbágyi hüségben megmaradtak, s ezért javaiktól elestek, a mondott lázongások előtt bárkitől, még egyházi vagy vallásos testületektől is, vagy más magános egyénektől felvett összes, bárminemü tőkék után az 1702-ik évtől bezárólag, az 1710-ik évig, szintén bezárólag járó és különösen oly hitelezők részére hátralevő kamatok fizetésétől, kik a gonosz Rákóczy pártot követve, vagy csak ennek hatalma alatt élve s annak alávetve, javaik birtokában mégis megmaradtak (bár az ily hitelezők javait a kir. fiscus örökölné is), tanusitott hüségük jutalmául is, teljesen mentesek és szabadok legyenek, csakis a tőkeösszegek (alábbi módon való) visszafizetése maradván fenn.
2. § Azokra a tartozásokra, vagy tőkékre nézve pedig, melyek iránt a fentebb emlitett 1702. évtől fogva bezárólag 1710. évig, bármely hitelezővel, akár belföldivel akár külföldivel szerződtek, ugy a tőkék mint a kamatok fizetését a kötelező levelek tartalma szerint kell teljesiteni.
3. § Más adósságoknál pedig, melyek az emlitett 1702. év előtt jöttek létre a mondott felek közt, a tőkéknek (melyek ezer forintot tulhaladnak) behjatását s kifizetését a jelen czikkelyek kihirdetésétől számitandó három évre meg kell hosszabbitani; de ugy, hogy az adós a hitelezőnek elegendő biztositékot adjon a felöl, hogy a tőke ez idő alatt nem lesz veszélyeztetve s a folyó kamatot időszakonkint leróni, a mozgalmas évekből hátralevőt pedig, az alább megjelölt módon, ugyancsak három év alatt megfizetni tartozzék; a mult évekből származó s hátralevő járandóság vagy kamat pedig ily tőkék után, a mennyiben azt még le nem fizették, csak a hátralevő időre eső fele részében legyen követelhető.
4. § Azonban épségben maradván a felek közt (különösen a papság és a világi adósok közt, alapitványi összegek felől) időközben e részben talán ellenkező értelemben létrejött uj egyességnek a fentebb jelzett évekre eső kamatnak egész mennyiségében való megfizetése iránt, a melyeket jövőben is meg kell tartani.
5. § Ez azonban csak azokról az adósokról értendő, kik nagyobbára javaik haszonvételén s birtokán kivül maradtak, nem pedig azokról, kik a hitelezőknek lekötött javaik békés birtokában voltak s azokra a földesurakra és tizedbérlőkre is kiterjesztendő, kik a mozgalmak miatt a szokott bérbeadás utján semmi tizedet sem hajthattak föl és szedhettek be, hogy ezeket is ilyen évekre a haszonbérfizetéstől menteseknek tartsák.
6. § Aztán azokra a tőkékre nézve, a melyeket a hivek a mostanig makacs lázadóktól vettek kölcsön, Ő felsége a jelentkező s az ilyen szerződéses adósságokat előmutató hüséges adósoknak nemcsak e tőkék s ezekkel együt a hátralékos kamatok (melyek egyébiránt törvény szerint a kir. fiscust illetik), kegyes tekintetbe vételét, hanem a mennyire lehet, méltányos vigaszt s a maga királyi bőkezüségét is legkegyelmesebben megigéri.
7. § Végre azoknak, kik a volt mozgalmakba voltak bonyolitva, abban az időben, mielőtt a hüségre visszatértek, s az utolsó közbünbocsánatot elnyerték, a királyi fiscus jogán bármily adósoktól felvett vagy elvett bármi tőkéit vagy ingóságait, melyeket már közszükségekre forditottak, s felhasználtak, visszatérités vagy kárpótlás alá nem esőknek nyilvánitják.
