1715. évi LX. törvénycikk

a Magyarországon elpusztult egyházaknak kijavitását Ő legszentségesebb felsége magára vállalja

Ő legszentségesebb felsége, mint a legkegyesebb atyának legkegyesebb fia, s az atyai erények örököse s élő példája, s Isten egyházainak Szent István király 2-ik könyvének 1-ső fejezete s a Hármaskönyv első részének 11-ik czime szerint ez apostoli országban legfőbb pártfogója, az ő dicső emlékü, felejthetlen atyjának s elődének, üdvözült Lipótnak, az eme Magyarországában elpusztult egyházak kijavitására vonatkozó kegyes és üdvös fogadástételéről kegyesen megemlékezve, legkegyelmesebben elhatározta, hogy Isten Ő felsége imádásának növelésére, s az igazhitű katholikus vallás gyarapitására, ezt magára vállalja s az egyházi férfiaknak és szerzeteseknek, kik Ő legszentségesebb felségénél előadták és kimutatták, hogy az egyházi javak elidegenitése miatt sérelmet szenvedtek, a megfelelő törvényes uton jogot és igazságot szolgáltat.

1. § Jóságosan bizván abban, hogy a főpap urak is, kötelességüket s hivatásukat, az egyházi jogszabályoknak s az ország törvényeinek, jelesen Szent László király könyve 8. fejezetének s az 1550. évi 13. t. czikkelynek meghagyása szerint is, soha és semmi esetben elhanyagolni nem fogják.