Az árvák nyomorult s csaknem elhanyagolt sorsának enyhitésére és azoknak gyámokkal és gondnokokkal ellátására nézve az 1655. évi 24. és 1659. 32-ik t. czikkelyek felvilágositására, módositására és körülirására az országlakók igy határoznak:
1. § Hogy mostantól jövőre az árvák szülőinek elhalálozása esetében, ezeknek atyai vagy anyai rokonai minden halogatás nélkül tartozzanak az árvák szülőinek halálát annak a megyének alispánjánál, a melyben az árvák javai tudvalevőleg feküsznek, bejelenteni.
2. § Ez pedig maga mellé vevén a szolgabirót s esküdtet (s be nem várva a megye további kiküldését) s belevonván az öröklés rendén közelebbi atyai s anyai rokonokat, kiket tudniillik maga mellé vehet, tartozzék az árvák javainak szinhelyére kimenni s az összes követelésekről és adósságokról, alapos és pontos, ugyszintén az ingó és ingatlan javakról is (az árvák javaira vonatkozó leveleket s okiratokat s azok vizsgálatát s megtekintését általában kivéve) szorgalmas és pontos összeirást késziteni s az ily leltározás sorozatát a legközelebbi megyei közgyülésen irásban benyujtani (mely a megyei irományok közt az árvák jövendőbeli megóvása végett megtartandó).
3. § Ha pedig az alispán vagy törvényesen akadályozva van vagy az árvavagyon csekélysége az ő fáradtságát és munkáját kivánatossá nem tenné, annak haladéktalanul kiadandó egyszerü megbizására, helyettesitse őt a szolgabiró az esküdttel, ki az összes tárgyak leltárát az emlitett módon készitse el és mutassa be.
4. § Gyámokká és gondnokokká pedig, az Első rész 123-ik czime szerint, olyanokat nevezzenek, kik mind személyük, mind vagyonuk tekintetéből a gyámság viselésére alkalmatosak és arra valók.
5. § S az árvajavak kezelését máskép átvenni ne merészeljék, mint csak a fentebbi módon teljesitendő leltározás után.
6. § Az ily módon kirendelendő gyámok pedig az árvajavak jövedelmeit, s az ingókat, melyek el nem tarthatók, hanem vagy megromlanak vagy a régiség miatt elpusztulnak, az árvák javára s gyarapodására, annak idején illő áron eladni, s az árvák szükséges ellátása s a gazdaság kezelése után fennmaradó részt, biztos helyre, igazságos és törvényes kamatra kikölcsönözni, vagy javak szerzésére és növelésére forditani, s a viselt gyámságról vagy gondnokságról, legalább három évenkint, a megyétől erre külön kiküldendő személyek, s (a mennyire lehet) az árvák közelebbi atyai vagy anyai rokonai előtt kielégitő számot adni tartozzanak.
7. §. Mely számadás rendén, melyet a megyén a kiküldöttek előterjesztettek, ha azokat hű kezelőknek találták, az ilyen gyámság betöltése idején át viselt gondjaik s munkáikért, megérdemelt dij fejében, a javak jövedelmének (de nem a kikölcsönzött tőkék kamatának, mely egyedül az árvák részére érintetlenül kell hogy maradjon) hatodrészét magoknak megtarthassák.
8. §. Ellenkező esetben pedig azonnal s tényleg, minden dijazás nélkül a (vagy reájok bizott, vagy bármi más módon magokhoz ragadott) gyámi hivataltól elmozditottaknak kell tekinteni s a rosszul kezelt, elpazarlott, vagy elhanyagolt dolgokért az 1655. évi 24., s 1659. évi 32-ik fentebb idézett törvénycikkekhez képest, elégtételre szoritani.
9. § Az árvák végre, törvényes korukig, törvényes vagy végrendeleti vagy kirendelt gyámjaiknak gyámsága alatt legyenek.
10. § Ehez képest a közbeeső idő alatt (egyébiránt az árvákra nézve az előbbi törvények épségben maradván) sem ingó dolgaikról önmaguktól ne rendelkezhessenek, se gondnokokat magoknak ne választhassanak s rendelhessenek.
11. § Teljes korra jutván pedig, ha gyámjaiktól s gondnokaiktól valami számonkérni valójuk lenne, azt a mig életben vannak, (kivéve, ha ez egyik vagy másik fél halála vagy más akadály miatt meg nem történhetik, s azért az örökösökre száll át) a törvényes birák utján tartozzanak behajtani.
12. § Ha pedig az ilyen árvák az emlitett gyámjaikat még birói megintés után is elmulasztanák megszámoltatni: akkor a mondott gyámok és gondnokok az ily árvák ellen, a fent emlitett czikkekben kijelölt biró elött birói eljárást kezdhessenek, s a viselt gyámságukról elszámolhassanak s tőlük felmentetésüket követelhessék, s ezenfelül a fennebb mondottak szerint gondjaik és munkáik fejében az árvajavak jövedelmeiből a viselt gyámság idejére egy hatodrészt megtarthassanak.
13. § S ezeket csak a kirendelt, végrendeleti és törvényes gyámokról, nem pedig a törvényes és egyszersmind természetesekről, az az szülőkről kell érteni, a kik közül ugyanis az atyákat a viselt gyámság egész, az anyákat pedig csupán özvegységük idejére, a javak jövedelmeiről s azok kezeléséről számadásra ne kötelezzék, de ha ujból férjhezmennek s az atyai árvajavakat bármi okból kezelik, eziránt elszámolni kötelesek legyenek.
14. § Az összes előrebocsájtottakat a szabad és királyi városok polgárai, azoknak tanácsa és illetőleg gyámjai is magok közt megtartani kötelesek.
15. § A kirendelt gyámságokra nézve, még akkor is, ha rossz kezelés esetében, a természetesek helyébe helyettesitik őket, a király és nádorispán hatalma, a hazai törvények szerint mindig épségben marad.
