1715. évi LXX. törvénycikk

hogyan maradhassanak meg fekvőjószágaikban a jószágbirtokosok (ellent nem állván okleveleiknek a volt mozgalmak alatt közbejött elvesztése)

Minthogy e belső mozgalmak alatt a főpap urak, mágnások és nemesek közül többnek a fekvőjavaikat illető irataikat és okleveleiket, valamint kiváltságleveleiket s adósságaikról szóló kötelezvényeiket az ellenségek és katonák elvitték, s eltépték vagy elégették, vagy azok bármely módon történetesen elvesztek:

1. § Azért, hogy ezentul is ilyen (az előtt és a legujabban lecsillapitott mozgalmakig birtokolt) fekvőjavaiknak uralmában megmaradhassanak, s magokat minden megtámadó ellen védelmezhessék, a hitelezők pedig követeléseiket behajthassák, határozták:

2. § Hogy ha valaki azt állitja, hogy ilyen levelei voltak és azokat elvesztette, ezt az állitását az illető biró előtt, elegendő és törvényes tanusággal vagy okirattal bizonyitani tartozzék, mely czélra Mátyás király második decretumának 20-ik czikkelyét s az 1545. évi 38-ik t. czikkelyt megujitják.

3. § Az elmult mozgalmak éveit pedig, az 1703. év ápril hó 24-től, tudniillik Szent György vitéz és vértanu ünnepétől 1711. évi ugyanazon napig és ünnepig, az 1681. évi 29-ik t. czikkben kitett évekhez számítják s az elévülés alul kiveszik.