1715. évi LXXI. törvénycikk

bármely vallásos szerzetbe lépő személyek örökrészének kiszakitásáról

A szent korona joghatóságának s az országlakóknak igen nagy és nyilvános sérelmére szokott történni gyakran, hogy némely rendnek a világi dolgokra nézve különben már halott szerzetesei (a miképen apáczák is), meg nem elégedve az alapitványi ellátással, mivel a felől épen semmi alkotott törvény sem létezik, ugy az atyai s anyai ősi, mint az atyai s anyai szerzett ingó és ingatlan javakból is, az ő testvéreiktől, kiket azok közvetlen örökösödési joggal illetnek, a maguk aránylagos részét törvényes uton s osztályos perrel, ki szokták venni és vagy jelentős összegben, vagy örökös joggal a szerzet részére juttatni; mi által a törvényes örökösöket közvetlen öröklési joguktól, sőt a királyi fiscust is nyiltan s köztudomás szerint megfosztják.

1. § Ezért végezték, hogy mostantól jövőre fekvőjószágokat birtokolható szerzetbe lépő személyek az ötvenezer forintnyi összeget tulhaladó atyai és anyai ősi ingatlan javakból, s következőleg fokonkint alább szállva, a javak minőségéhez s mennyiségéhez képest többet ne követelhessenek, mint az ő aránylagos részükből származó tizedrészt; s szülőik is nekik ennél többet ne adhassanak vagy hagyományozhassanak.

2. § A szerzett javakból pedig épen semmit se kaphassanak különben, hanem csak a szülők szabad rendelkezése folytán.

3. § E mellett azzal a kijelentéssel, hogy ha a szerzetbe lépőnek része az ötvenezer forintnyi értéket még tul is haladná, az ő nemzője vagy közelebbi utódai az ilyen szerzetesnek csak ötvenezer forint tizedrészét tartozzanak pénzül kifizetni.

4. § Ha pedig a hasonló részek értéke iránt, hogy tudniillik azok ötvenezer forintnyi összeget, vagy alábbszállva fokonkint kevesebbet érnek-e ? a szerzet, meg a szerzetes személyek rokonai közt kérdés támadna, ekkor szabad legyen a felek egyikének vagy másikának, a különböző megyékben létező és becsü alá vetendő fekvőjószágok minősége s mennyisége szerint egy itélőmesternek, az egy és ugyanazon megyében birtokolt javakra nézve pedig megyei biráknak (polgáriakban pedig a városi tanácsnak) közbejöttével, a törvényesen megtartandók megtartása mellett járni el, s az ilyen javakat (figyelemmel jövedelmüknek hat százalékára) megbecsültetni.