1715. évi LXXII. törvénycikk

az osztrák s más szomszéd tartományok lakosainak adózásáról, kik Magyarországban telkeket birtokolnak

A mennyiben az osztrákok, vagy más szomszéd tartományok lakosai elvitázhatatlanul magyar földön s területen fekvőjószágokat, telkeket, szőllőket vagy majorságokat nemesi vagy jobbágyi czimen birtokolnak, Ő királyi szent felsége kegyesen beleegyezik, hogy ezentul az ilyen birtokok után Magyarország közé (de csak igazságos s a hasonló javak, telkek, majorok vagy szőllők bennszülött birtokosaival egyenlő feltétellel, s arányban) adózni tartozzanak.

1. § S ezt az 1556. évi 44. -ik t. czikkelyhez képest, a neudorffi majort és a nyulasi udvartelket illetőleg, Bruck városáról is, kimondták és érteni kell.

2. § S ezenkivül, bármely más tartománynak az ország bármely megyéiben birtokos lakosaira is hasonló módon ki kell terjeszteni.

3. § Azonban a neustadtiak és mások ügyét, kik az ausztriai tartományi házba vagy lajstromba régóta be vannak vezetve, az alább irt kiküldöttek mentül előbb, és pedig az országgyülés után azonnal felállitandó külön bizottságban (a dolgok időközben mostani állapotukban maradván) előzőleg meg fogják vizsgálni, mi felől azután a királyi szent felség méltóztatik elhatározni azt, a mi az igazsággal és méltányossággal megegyező.

4. § Mely bizottságba, Magyarország részéről, a karok és rendek főméltóságu és méltóságos Eszterházy Imre gróf, zágrábi püspök urat, Ő császári s királyi sz. felsége belső titkos tanácsosát, Nádasdy Tamás grófot, Magyarország szent koronája őrét; nemzetes Szluha Ferenczet, a királyi személynök s tanácsos itélőmesterét s ugyancsak Ő legszentségesebb felsége tanácsosát, Sigray Józsefet, a királyi itélő tábla felesküdt ülnökét, meg Sopron és Moson vármegyék alispánjait s hites jegyzőit, és Szente Miklóst, Pozsony szabad királyi város hites jegyzőjét:

5. § Ausztria részéről pedig: főtisztelendő Bergen Keresztelő János grófot, a skót rend apátját, Aachen Joakhim urat, Mayrn Kereszt. János syndikus urat, Unverzagt gróf urat, a bécsi erdő alatti kerület legfőbb biztosát, Lauthenberger János urat, a mondott gróf albiztosát nevezték ki.

6. § A most is határvillongás alatt levő javak tekintetében pedig az előbbi 39-ik t. czikkelyben történt gondoskodás.