1715. évi LXXIII. törvénycikk

a premontrei szabályozott kanonok rend és a jezsuita-rend atyáinak ülésjogáról

Minthogy a császári királyi legdicsőségesebb és diadalmas fegyverekkel a törökök torkából kiragadott ebben az apostoli országban a premontrei szabályozott kanonokok legvirágzóbb szent rendje, a régi állapotba visszatérés jogán, az ország és saját rendje nagymérvü gyarapodására, ujra meggyökeresedni kezdett: ezért tisztelendő Walter Vinczének, jelenlegi luczi apátnak, s váradhegyi Szent István prépostjának, mint a mondott Magyarországon, rendje örökös közhelynökének, tényleges birtokosának, valamint a közhelynöki tisztben s a mondott prépostságban törvényes utódainak, a főpap, báró és mágnás urak közt, ülést és szavazatot adnak s engednek.

1. § Ezenfelül végezték, hogy az emlitett jezsuita rend atyáit, kiket törvényesen már régóta bevettek s Ő legszentségesebb felségétől ezen országyülésre is meghivót nyertek, mint az apátságokhoz s prépostságokhoz tartozó fekvőjószágok tényleges birtokosait, testületileg, közülök két bennszülött személyében, de csupán addig, mig eme javadalmak birtokában vannak, a karok és rendek közt üléshez és szavazathoz bocsássák.