A császári és királyi szent felség annak szem előtt tartása tekintetében, hogy a dolgoknak és boroknak a szomszéd tartományokba saját használatra való be- és kivitele minden taksálás nélkül történjék, kegyelmesen elhatározta, hogy a karok és rendek ugyanazon elbánásban részesüljenek, a melyben Ausztria, Stájerország s egyéb országok lakosai részesülni szoktak.
1. § A kereskedés czéljából beviendő borokra nézve pedig Ő felsége a nevezett osztrák és stájer karoknál méltóztat odahatni, hogy a karok és rendek mind az utlevelekre, mind a borbevitelre nézve ezutánra méltányosabb elbánáshoz jussanak.
2. § Megigérte azt is, hogy minden igyekezetével azon lesz, hogy a boroknak Ausztrián és Stájerországon keresztül a többi tartományokba való korlátlan átvitelét is megengedjék.
3. § Az ökrök szabad hajtását pedig, a mikép ekkorig meg volt engedve, ugy jövőre is megengedjék.
