Minthogy a csáktornyai tisztekről azt állitják, hogy azok figyelembe nem véve a régi, még a Zrinyi idejéből szokásban volt urbéri gyakorlatot, a hegyvámot s bortizedet nem természetben, hanem saját kényük szerint, készpénzben s ekképen ennek minden csebrét, (mint nevezni szokták) bár az, ama részekben, gyakran tizenöt garason is kapható, három forinttal taksálják s ily módon a hegyvámot s azokat a tizedeket, az ország világos törvényei s a követett gyakorlat ellenére szedik, végre a nemesi osztályt (mely ott zálogjogon és czimén birtokos) fekvőjószágaikra nézve mindenféle közterhek viselésében igazságos arányon tul nagy mértékben terhelik.
1. § Ezért az eféle visszaélések s kihágások megszüntetésére határozták, hogy a felek kihallgatása után, a fentebb emlitett kérdés eldöntését a törvény rendes utjára, azaz: Zalamegye törvényszékéhez utasitják; a közterhek megszabását s kivetését pedig (valamint azok beszedését is) mint érdekeltek, ne az uradalmak tisztjei, hanem a megyei hatóság (előre bocsátván a hegyi szőllők s a szőllőkben tartózkodó szőllőmüvelők összeirását is, az 1655. évi 37. t. czikkelylyel egyezőleg, melyet ez esetre is kiterjesztenek) tartozzék eszközölni.
