1715. évi XCVII. törvénycikk

hogy a hegyvámot feljebb ne emeljék, a tizedelők kihágásit megszüntessék s a világi és szerzetes személyek közt létrejött és létrejövendő szerződéseket megtartsák

Ő felsége kegyelmes hozzájárulásával határozták: hogy a szőlőhegyek földesurai részéről jövőre a hegyvámnak a régi szokáson tul, tudniillik a szőlőmüvelők terhelésére s kárára való fölemelése (kivévén, ha az bizonyára a földmivelés kiterjesztése tekintetéből történik) kisebb hatalmaskodás büntetése alatt tiltva legyen.

1. § Sőt az 1655. évi 31-ik és az ebben hivatolt törvénycikkek értelmében a hegyvám behajtásánál igazságos s országszerte már régen elfogadott mértéket alkalmazni tartozzanak és kötelesek legyenek.

2. § Szabad lesz továbbá a kihágásokat elkövető tizedelők ellen is a fentebb emlitett hatalmaskodás utján eljárni.

3. § A vámmentességet pedig, az ország eddig alkotott törvényei szerint továbbra is fentartsák.

4. § A szerzetesek főnökei továbbá, elődeiknek a világiakkal kellő alakban és ünnepélyességgel kötött s hiteles irással erősitett szerződéseit megtartani kötelesek legyenek.

5. § Arra a pénzre nézve pedig, melyet Nagy-Szombat szabad és királyi város a császári katonaság tartására kölcsönadott, ha az erre kiküldendő bizottság előtt bebizonyitja, hogy a kölcsönzött pénzt Ő felsége szolgálatára, kölcsönszerződés czimén hitelezte: Ő legszentségesebb felsége megigérte, hogy az igazságnak s méltányosságnak megfelelőleg fog határozni.

6. § Ugyanezt kell érteni Sáros és Abauj vármegyék, s Kassa és Eperjes városok világos követeléseiről, meg más efféle követelőkről is, kik a császári katonaság fentartására kölcsön adott pénzeket hasonló módon kimutatják.