Minthogy ugy azelőtt, mint a legközelebb mult mozgalmak alkalmával a jobbágyok közül igen sokan földesuraik akarata s tudta nélkül, más, de legfőkép a császári királyi fegyverekkel a török hatalomtól visszavivott megyékbe s nem különben Lublyóba s a tizenhárom szepesi városba szöktek és szöknek, abból az okból, hogy az országba még vissza nem keblezett fentebbi megyék és városok az országos köz és földesuri terheket a többi megyék és helységek módjára nem fizetik, s onnét sem barátságos sem törvényes uton vissza nem kerithetők, sőt az eljáró birák magokat a jobbágyok urait üldözik:
1. § Ezért Ő legszentségesb felsége jóságosan beleegyezett, hogy a jobbágyok visszaköveteléséről alkotott törvényekhez hozzá adják, hogy a szökés nyilvánvaló vagy gyanus jelenségeivel járókelő jobbágyokat (s a kötelességük ellenére, szolgálati idejük kitöltése előtt uraikat elhagyó házi vagy gazdasági cselédeket is) uraik utlevele nélkül egyik megyéből a másikba átmenni seholse engedjék, sőt tettleg letartóztassák.
2. § Ha mégis az emlitett jobbágyok alattomban vagy csalárdul más megyébe jutnának: annak a helynek hatóságai, a melyben tartózkodnak, megtudván odaérkezésüket, kinyomozni tartozzanak, honnét származtak oda az ily uj lakók vagy zsellérek? s az előbbi lakhely és alattvalóság valóságának kitudása után ezt annak a megyének, a melyben előbb jobbágyi alattvalóságban lakoztak, tudtára adni kötelesek legyenek.
3. § Ha pedig a földesurak közül valaki ezentul az ilyen szökevény jobbágyokat vagy szolgákat tudva az ő fekvőjószágaiba fogadná és (előzetes nyomozási levél átküldése mellett) az első törvényes visszakövetelés megtörténte s a szökevény jobbágyhoz való jognak a hazai törvények értelmében való elégséges kimutatása után, vissza nem adná: azonnal az 1556. évi 31. s 1659. évi 70. t. czikkben kifejezett s a szolgabiró utján világos adósságképen megveendő büntetés alá essék.
4. § A felszabaditott vagy elbocsátott nem nemesek pedig, ha valamely földesurnak fekvőjószágaira telepednének, s ott jobbágyi, vagy bérfizetési, avagy zselléri kötelezettséget vállalnának, a földesurakkal kötött vagy kötendő egyezség szerint maradjanak azoknak lekötve.
5. § Mely törvénycikknek Ő legszentségesb felsége nem csak a véghelyekre való kiterjesztését rendelte el, hanem kegyelmesen azt is megigérte, hogy a határhelyek parancsnokainak, s a szoros utak őreinek komolyan meg fogja parancsolni, hogy a török vagy az erdélyi részekbe, a részekben lévő vármegyékbe vagy végvidékekre átmenni egy parasztot se engedjenek, az alattomban átmenni szándékozókat pedig fogják el, s földesuraiknak, minden dolgaikkal együtt, (a megyei biróság részére meghatározandó aránylagos dij mellett) átadni tartozzanak.
6. § Továbbá, hogy a jobbágyok jobban megélhessenek, a földesurak az e mozgalmak alatt összehalmozott bárminemü jövedelmeknek követelt hátralékait, melyeket amaz időnek törvénytelen birtokosai már egyszer behajtottak, a jobbágyoktól többé ne követelhessék s be ne hajthassák.
7. §. Más hátralékok pedig, a melyeket egyik fél részéről se hajtottak be, csak fele részben, s nem is együttesen és egyszerre, hanem időről-időre legyenek kifizethetők s átadhatók a földesuraknak, vagy tuIajdonosoknak, avagy zálogbirtokosoknak.
8. § És a tulajdonos földesuraknak, kik fekvőjószágaikat a zálogos birtokosoktól nem máskép, hanem csak az egész bérek és tartozások letétele mellett válthatták volna vissza, szabad legyen: az ily bérek felét a zálogbirtokosoknak levonni.
9. § A szegény népnek az elnyomástól megvédése és az előrebocsátottakban való megtartása a megyei hatóságok feladata leend.
10. § S ezt a törvénycikkt minden szabad és királyi városra s a hajdu városokra is ki kell terjeszteni.
