1715. évi CIV. törvénycikk

a diósgyőri vár és fekvőjószágok iránt Haller özvegy részére törvényes uj vizsgálatot engednek

Ő felsége kegyelmes hozzájárulásával azt is elhatározták: hogy a diósgyőri vár és fekvőjószágok birtokát, a melyeket külömben a kir. fiscus a Haller család kezéből biróilag vett át, mindkét részről helyezzék vissza abba az állapotba, melyben a legközelebb lecsillapitott mozgalmak előtt volt, s ugyanezt az ügyet, törvényesen s érdemileg ujból vizsgálják meg s a Haller özvegy bizonyitsa a bizonyitandókat.

1. § Mely czélra, országgyülési birákul Ő felsége kinevezi: Koháry István és Erdődy Sándor grófokat, Tolvay Gábor bárót, Nagy István nádorispáni itélőmestert és Okolicsányi Pált.

2. § Épen ugy, mivel tudva van, hogy Miskolcz kiváltságolt mezőváros a diósgyőri várhoz s uradalomhoz tartozik, ezt a várat s uradalmat pedig, az ország közszükségei tekintetéből, az 1608. évi koronázás előtti 22. t. czikk tanusága szerint, az ország rendeinek megegyezésével bizonyos pénzösszegért (ellen nem állván, hogy koronai jószág volt) elzálogositották:

3. § Ennélfogva a karok és rendek másfelől azt is tekintetbe véve, hogy a fent emlitett város (sőt ugyancsak Diósgyőr várához tartozó más helyek is) az ő előbbi állitólagos zálogos uraiknak fizetett s ennek utána igazolandó összegen tul és pedig a mondott Miskolcz városa negyvenegyezer forintnyi, némely más helyek pedig szintén nevezetes összeget fizettek s adtak a királyi kincstár s közjó előmozdítására:

4. § Ezért a karok és rendek mondott Miskolcz városát ama negyvenegyezer forintnyi összegre, a többieket pedig egyenkint a részükről az előbbi módon fizetett s igazolandó összegekre nézve biztositják.

5. § S addig is, mig ez összegeket ugyanezen városbelieknek, s a mondott helyek mindegyikének, vagy azok utódainak le nem teszik s ki nem fizetik, a diósgyőri uradalomba való visszakeblezés alul felmentetteknek nyilvánitják.