Ő császári és királyi felsége a méltányossággal s igazsággal egyezőnek találja Horvát- és Szlavonország karainak s rendeinek azt a legalázatosb kérését, a melylyel felső Ausztria ugy nevezett grätzi kamarája ellen fölléptek a miatt, hogy ez a kamara ugyane rendekkel a Zrinyi-Frangepán-féle fiscalis jószágokra nézve a dicső emlékezetü I. Lipót császár és király előtt kötött egyességhez alkalmazkodni mind ekkorig elmulasztotta.
1. § És ezért fentisztelt Ő szent felsége kegyelmesen megajánlotta annak elrendelését, hogy a mennyiben az emlitett egyességnek eleget nem tettek, azt a nevezett kamara necsak egészben tartsa meg, hanem a dolog valóságának kitudása után, azt, e mit ekkorig elmulasztott, valósággal kifizetni tartozzék.
2. § Kegyelmes gondoskodását a likai és korbáviai tartományoknak, annak idején való (s lehetőleg mielőbb) visszakebelezése iránt is megigérte.
3. § Szintugy kegyelmesen elhatározta, hogy a határvillongásokat, melyek Stájerország és Karniolia tartományok és az imént nevezett országok közt (valamint egy darab föld iránt egy részről a zalamegyei légrádiak s másrészről egy Gradische nevü másik faluval együttesen Nagy- és Kis-Attak falu, meg a Kőrös megyében levő lakosok közt) támadtak és a többi hasonlókat, melyek amaz országlakók és a csáktornyai uradalom közt merültek fel, részben az Ő felségétől, kinevezendő biztosok, részben pedig a karok és rendek közül a zágrábi püspök ur, Keglevich Péter gróf, vagy ennek akadályoztatása esetében Draskovich János gróf és Cseskovich Pál zágrábi prépost és Branyugh János ugyanez országok itélőmestere, végre Kőrös vármegye alispánja, s ha ez érdekelve lenne, egyik zágrábi alispán bizottságilag intézzék el.
