A karok és rendek hálás emlékezettel tisztelvén a fenséges savoyai és piemonti herczeg, Ferencz Jenő fejedelem urnak, az aranygyapjas rend vitézének, Ő császári és királyi szent felsége tábornagyának s egy ezrede ezredesének, belső titkos tanácsosának s az udvari haditanács elnökének, valamint az egész fegyveres erő főhelytartójának stb. számos hősi tetteivel szerzett kiváló érdemeit, nemkülönben bőven összehalmozott és hasznos szolgálatait, melyeket e fennczimzett herczeg úr mindennemü hadi alkalommal s sik földön való hadjáratoknál itt Magyarországon életét s javai nyilt veszélynek kitéve, s jelesen abban az emlékezetes 1697. évben, midőn a Tisza folyó mellett, Zenta nevü helységnél a keresztyén név esküdt ellenségével, magának a török császárnak is jelenlétében vivott ütközetben, ugyanez ellenség felett fényes győzedelmet aratott s e Magyarországot, a vadnép kegyetlen leverése után, nagyobb biztonsághoz juttatta, nevének halhatatlan dicsőségére, a legfelségesebb osztrák háznak, s e Magyarország szent koronájának is tanusitott és teljesitett s jelenleg is hasonló állhatatos buzgalommal tanusit és teljesit:
1. § Ugyanez emlitett fejedelem urat tehát, s az ő utján fenséges Manó fejedelem urat, édes testvére utáni unokaöcscsét, ugyancsak savoyai és piemonti herczeget, az aranygyapjas rend vitézét, s egy lovasezred ezredesét, s előbb emlitett ő fenségének kétségtelen örökösét és utódát, s nemkülönben az ettől egyenes vonalban leszármazó örökösöket, saját akaratukból és iránta való hálás szivük bizonyságául, előlegesen hozzá intézett felszólitás után, az ezer arany dijtól mentesen, Magyarország többi igaz és kétségtelen lakosainak számába, a megillető üléssel és szavazattal, hő lelkesedéssel befogadták.
2. § Nem kételkedvén, sőt erős reménynyel biztatván magokat, hogy ugyane fejedelem úr s a vele együtt bevettek, minden időre a haza hasznos polgárai lesznek s annak javát, jogait s törvényeit buzgón előmozditani s védelmezni fogják.
