Az ezen Magyarország iránt tanusitott hálás szivbeli készségüket, melyet a fenntisztelt legszentségesebb felségnél is buzgón érvényesitettek, a fő- és nagyméltóságu, meg méltóságos uraknak, Fülöp hesseni tartománygrófnak s darmstadti fejedelemnek, tábornagynak, egy vértesezred parancsnokának, a szent Hubert-rend lovagjának, Mantua herczegség s város kormányzójának,
1. § továbbá: Schönborn Frigyes Károly grófnak, Reichelsberg és Weiler urának s a római szent birodalom alkanczellárjának;
2. § Turinetti Hercules József Lajos, Priei és Pancalieri római szent birodalmi őrgrófnak, Pisini grófnak, Szent Szervoloban, Castelnovoban, Fridauban, Rabensteinban, Csurgón és Belevárott, a Szent Annunciata-rend aranylánczos lovagjának;
3. §. Ugyszinte Hamilton Jakab grófnak;
4. §. Trautmannsdorff Zsigmond Lajos grófnak;
5. § Ulefeld Leo grófnak, Ő császári királyi felsége testőrségi lovagrende főkapitányának, tábornagynak s egy vértesezred ezredesének;
6. § S Rofferano Jeromos őrgrófnak, mindnyájan Ő császári és királyi szent felsége belső titkos tanácsosainak,
7. § valamint Stellai Rókus grófnak, a szent kereszt grófjának, fenttisztelt Ő császári és királyi sz. felsége altábornagyának, az udvari és olaszországi haditanácsok tanácsosának;
8. § Az ország karai és rendei ezen mostani alkalommal is elismerni iparkodván, őket s még ifjabb Seilern János Frigyes grófot, fenntisztelt Ő legszentebb felségének udvari tanácsosát és az ő osztrák udvari kanczelláriájának alkanczellárját, tekintettel néhai nagyméltóságu s méltóságos idősb Seilern János Frigyes gróf urra, fentisztelt Ő legszentségesebb felsége belső titkos tanácsosára s udvari kanczellárjára is,
9. § Valamint Mitrovici Wratislav Ferencz Károly grófot is, Ő császári és királyi szent felsége kamarását, tekintettel a másik ugyancsak főméltóságu s főtisztelendő néhai mitroviczi Wratislav János Venczel római szent birodalmi gróf urra, ugyancsak Ő felsége belső titkos tanácsosára, Csehország udvari kanczellárjára, a jeruzsálemi Szent János-rend lovagjára s ugyane rendnek, Cseh- és Lengyegországban, Ausztriában, Sziléziában és Morvaországban legfőbb perjeljére, és mindkettőjüknek, a kik befogadásuk közben elhaltak, testvéreik utáni unokaöcscseit és kinevezett örököseit:
10. § Saját akaratukból s hála jeléül Magyarország más honosainak számába egyértelmü szavazattal bevették, s Magyarország igaz tagjaiul tartandóknak nyilvánitották.
11. § Bizván abban, hogy ezek jövőre is ez ország és nemzet irányában a hazának annál hálásabb és hasznosabb polgárainak mutatandják magokat.
