Ezenkivül a karok és rendek, hálás emlékezetükben tartván eme nagyságos uraknak: Weigler György Leonhard báró úrnak, Ő császári és királyi sz. felsége udvari hadi tanácsa és udvari magyar királyi kanczelláriája tanácsosának,
1. § Deblin Miksa Ferencz Xavér bárónak, Ő császári és királyi sz. felsége belső tanácsosának és a királyi cseh udvari kanczellária belső előadójának és titkárának, meg fivéreinek Ferencz Antal morva őrgrófsági iglaui kerületi kapitánynak, s Ferencz Libór, a szent Amouriani-ezred tisztjének, szintén deblini báróknak,
2. § Freyenfels János Kristóf bárónak, Ő császári és királyi szent felsége tanácsosának s a cseh udvari kanezellárián belső előadónak s titkárnak
3. § Imbsen János Tivadar bárónak, Ő császári és királyi sz. felsége cabinetje s a nemes aranygyapjas rend titkárának, tanácsosának, s ugyanennek testvérei Vilmos és Konrád, ugyancsak Imbsen báróknak,
4. § ugyszintén Kellern Antal Henrik bárónak,
5. § Tinti Bertalan bárónak, a sziléziai sóhivatal igazgatójának,
6. § Füllgraff János Herbald bárónak, schöndorffi nemes urnak
7. § Fürstempusch Rudiger Gozvin bárónak, gaszeneki és aveki földesurnak, előadó tanácsosnak, s mindnyájan fenntisztelt Ő legszentségesebb felsége udvari kamarája tanácsosainak,
8. § Ezeken kivül Partenfeldti Bartalotti Keresztelő János bárónak, Ő császári és királyi szent felsége alsó-ausztriai kormánytanácsosának, s a sójövedelmek legfőbb felügyelőjének, Károly Lajos és Ker. János fiaival;
9. § Ketten János Mihály bárónak, fenntisztelt császári és királyi felsége egész tüzérsége főfizetőjének s testvérének János Jakabnak, ugyancsak Ketten bárónak,
10. § Zuanna Manfred Ker. János, Ő császári és királyi legszentségesebb felsége udvari kamarája titkárának s testvérének Jakab, mindketten báróknak,
11. § Toliheimb József Domonkos bárónak,
12. § És lugosi Wenier Bernardin Félix bárónak (a ki különben is elegendő módon bebizonyitotta, hogy Magyarország szent koronájához tartozó földről származik), mindketten Ő császári és királyi szent felsége magyar kamarája tanácsosainak,
13. § Renaudi Ferencz József bárónak, Ő császári és királyi szent felsége ezredesének s a kassai őrség parancsnokának,
14. § Liebenberg Károly bárónak, ugyancsak Ő császári és királyi szent felsége ezredesének s a győri őrség parancsnokának,
15. § Langlet Fülöp bárónak, ugyancsak Ő császári és királyi szent felsége ezredesének s az ifjabb Daun-ezred parancsnokának,
16. § Jaquet János Ferencz bárónak, Ő legszentségesebb felsége ezredesének,
17. § Dujardin János Ferencz bárónak, Ő császári és királyi szent felsége ezredesének s a Steinvill-ezred parancsnokának,
18. § Calisius Fülöp bárónak, Ő császári és királyi szent felsége Bever ezrede alezredesének,
19. § Lulier János Ferencz bárónak, Ő császári és királyi szent felsége Caraffa-ezrede alezredesének,
20. § Conti Antal bárónak, Ő császaíri és királyi szent felsége kassai őrsége őrnagyának,
21. § Cörver Ferencz Donát bárónak, Ő császári és királyi szent felsége Cusani-ezrede őrnagyánk,
22. § Oudaille Károly Hubert bárónak, Ő császári és királyi szent felsége Ulfeld vértes-ezredében egy század kapitányának.
23. § Pfeffershoven János György bárónak, Ő császári és kiráIyi szent felsége Neuberg-ezredében szintén egyik század kapitányának, és az ő fivérének, ugyancsak Pfeffershoven Nándornak,
24. § Továbbá néhai lindenheimbi Locher Károly bárónak, Ő császári és királyi sz. felsége udvari hadi tanácsa tanácsosának s belső előadójának, mint a kit élte folyamán szintén befogadtak, de a ki a jelen országgyülés tartama alatt elhalálozott és az ő reá való tekintetből fiának is, lindenheimbi Locher Ádám bárónak,
25. §. Ezenkivül Hochburg János Domonkos, Ő császári és királyi szent felsége alsó-ausztriai tanácsosa, s másik János József báróknak s testvéreknek, Weiburg és Csókakő örökös urainak.
26. § Nemkülömben leebengangi Gaun János Pál, másik Keresztelő János és Antal József testvér báróknak, Magyarország javára különféle alkalmakkal tett hű és egyszersmind hasznos szolgálataikat s a magyar nemzet iránti őszinte indulatukat:
27. § Ugyanezeket hasonlóképpen a karoknál és rendeknél eziránt tett alázatos folyamodásukra s némely országlakók közbenjárására, magyarokká bevették.
28. § Ugy azonban, hogy a kik közülök a honfiusitási kiváltságleveleket ki nem vették, s a szokott esküt még le nem tették volna, noha neveik a jelen törvénybe be vannak iktatva, mindamellett az esküt a törvényes forma szerint letenni s kiváltságleveleiket az e felől letett eskünek azokba iktatandó mintájával együtt, kivenni kötelesek legyenek.
