Mi VI-ik Károly, Isten kegyelméből mindig felséges választott római császár, és Német-, Spanyol-, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát- és Szlavon stb. országok királya, Ausztria főherczege, Burgund, Brabant, Stiria Karinthia, Krajna herczege, Morvaország őrgrófja, Habsburg, Tirol és Görcz grófja stb. Adjuk emlékezetül ezeknek rendében, jelentvén mindeneknek, kiket illet:
1. § Hogy miután Mi, érintett Magyarországunknak legközelebb befejezett, ezerhétszáztizenötödik évi országgyülésén, még pedig ugyanez országunkba való első szerencsés megérkezésünkkel, azonnal mindazoknak, a mik ugyancsak ez egykor igen virágzó, de több mint két század óta a tulhatalmas szomszéd török ellenségnek duló fegyvereivel szerfelett szétszaggatott s megtépett, s végre boldog emlékezetü I. Lipót császárnak és királynak felejthetetlen elődünknek s nemzőnknek győzedelmes fegyvereivel nagyobb részében visszaszerzett ország régi jólétének helyreállitására, ugy az igazságszolgáltatás, mint a közigazgatási, katonai és gazdasági ügyek rendezése tekintetéből szükségeseknek mutatkoztak, kidolgoztatását kegyelmesen elrendeltük; és azután a szerencsésen bevégzett legujabb török háboru alkalmával, két év alatt két rendben folytatott általános hadjáratban az ellenség szétverése és megszalasztása után, két igen nevezetes erősséget, ugymint Nándorfehérvárt és Temesvárt, az isteni hatalomnak igazságos fegyvereinket szerencséltető segitségével, dicsőségesen visszavettünk, s ezzel nemcsak fentebb emlitett Magyarországunkat a török járom alul egészen felmentettük, hanem uralkodásunkat az ahhoz kapcsolt országokra s tartományokra is kiterjesztvén, a fentebb jelzett karokat és rendeket az életüket s vagyonukat fenyegető ellenségtől (az áldott békét az országnak visszaszerezve, s teljes biztonságban létéről gondoskodva) dicsőségesen felszabaditottuk; de azt sem felejtve el, hogy a szerencsés fejedelmek azokról, mik a háborura szükségesek, béke idején szoktak gondoskodni: és igy azért, hogy szomszéd örökös országainkkal az egyesség a külső erőszak ellenében is minden esetre állandósuljon s a belső nyugalom fenmaradjon, a nevezett karokat és rendeket az ország s ahhoz csatolt részek közönséges uj országgyülésére szabad és királyi Pozsony városunkba a legközelebb mult ezerhétszázhuszonkettedik év junius havának huszadik napjára kegyelmesen meghivtuk, s azon mi magunk is annak kezdetén személyesen, azután pedig teljhatalmu királyi biztosaink, ugymint tekintetes és nagyságos Stahrenbergi Gundacker Tamás római szent birodalmi gróf, Eschelberg, Liechtenhag és Pottendorf uradalmak ura, az Ennsen inneni s tuli Ausztria örökös marsallja, az aranygyapjas rend lovagja, valóságos belső titkos tanácsosunk s a miniszteri bankküldöttség elnöke s kamarásunk; ugyszintén Kinszky Ferencz Ferdinánd, ugyancsak római szent birodalmi gróf, chinitzi és tettaui gróf, Maczen, Chotieborz, Clumetz és Kratenau ura, csehországi főudvarnagyunk, valóságos belső titkos tanácsosunk, s Csehországunk főkanczellárja, s hasonlóképen kamarásunk utján, elnököltünk volna: végre a kölcsönös tárgyalások befejezése után, s az országgyülés végeztével, fennevezett Magyarországunknak s kapcsolt részeinek ugyanazok a főpap, báró és mágnás urai s nemesei és egyéb karai s rendei, fentebb megnevezett teljhatalmu királyi biztosaink utján felmutattak s előterjesztettek felségünknek bizonyos, ugyanazon az országgyülésen, közakaratukkal és szavazatukkal s egyértelmü megegyezésükkel, s jóságos helybenhagyásunk hozzájárulásával alkotott czikkeket.
2. § Legalázatosabban esedezvén felségünk előtt, hogy mindezeket a czikkelyeket, s az azokban foglaltakat, összesen és egyenkint helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tartván, s azokhoz való királyi beleegyezésünket adván, királyi hatalmunkkal kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni s megerősiteni s mind mi magunk megtartani, mind minden másokkal, kiket illet, megtartatni méltóztatnánk.
3. § Mely czikkelyek tartalma ilyen:
Hogy mily atyai s milyen gondos és egyszersmind legkegyelmesebb indulattal viseltetik Ő legszentségesb felsége örökös Magyarországa s az ehhez kapcsolt részek iránt, arról főleg ugyanaz ő örökös országának s kapcsolt részeinek összes hü karaihoz és rendeihez legkegyelmesebben intézett jóságos királyi leveléből, jobbágyi hüségüknek legmélyebb hódolatával s az Ő legszentségesebb felsége és annak egész felséges osztrák háza iránt táplált természetes és alattvalói szeretetnek sziveikből soha ki nem irtható kötelességérzetével minden időkre meggyőződtek, s biztosan hiszik, hogy ezt összes utódaik is a leghivebben el fogják ismerni; mivel hogy azonnal, mihelyt a kelet és nyugat felől váratlanul támadt legsulyosabb háboru miatt és az ő fegyvereinek mind két ellenség roppant ereje elleni szerencsés s az egész világot bámulásba ejtő sikere, s az óhajtott béke megállapitása után lehetővé vált, félretéve minden más, a római szent birodalmat s az európai békét illető legnagyobb gondokat s aggodalmakat, atyai igyekezetét örökös országának tartós biztositására, s a polgároknak régóta esengve várt boldogitására forditani, s e czélra, a lejárt év elmult junius hónapjának huszadikára, szabad és királyi Pozsony városába közönséges országgyülést hirdetni, s az országnak és kapcsolt részeinek Ő legszentségesebb felsége hü karait és rendeit a részükről soha eléggé nem tisztelhető legmagasabb személyével, legkegyelmesebben megvigasztalni méltóztatott:
1. § Ugy hogy Ő legszentségesebb felségének a hozzá hü karok és rendek iránt mutatott ennyi s ily nagy kegyeiért, ezek méltán kétségben voltak a felől: hogy ez örökös országnak legkegyelmesebben nyujtott számtalan kegyéből s a régi idő óta nyakukon ülő kegyetlen ellenség felett egész Európa bámulatára kivivott annyi győzelmeiből, melyiket válaszszák ki főképen hálás köszönetük tárgyául.
2. § Mert akár az oly hatalmas ellenségeken két év alatt nyert, és példaképen a nagy és legszerencsésebb uralkodóknál is ritka számba menő győzelmeket, akár pedig azt tekintették legyen, hogy dicsőséges fegyvereivel a hazát a régi határokig kiterjesztette: csak az ország közjavára kivivott, s halhatatlan emlékezetre méltó diadalokról voltak kénytelenek az ujongó országlakók egyértelmü fohászának kiséretében bizonyságot tenni.
3. § És midőn ily halhatatlan dicsőségért, s ennyi jótéteményért ugyanazok a hü karok és rendek köteles hálájuk semmi kitünőbb jelét nem mutathatják Ő legszentségesebb felsége iránt: mint ha magokat s összes utódaikat mindenekelőtt Ő legszentségesebb felségének, s az ő mindkét nemü örököseinek s azután az Ő felséges osztrák házából való utódainak, a közvetlenül következő törvénycikkelyek értelmében, minden időkre lekötik és legalázatosabban alávetik, a mindenható Istenhez, Ő legszentségesebb felségének s emlitett összes örököseinek tartós, örökkévaló s legboldogabb uralkodásáért, buzgó kérelmeikkel legalázatosabban fohászkodnak.
4. § S miután Ő legszentségesebb felsége, a hü polgároknak s Ő legszentségesebb felsége hódoló jobbágyainak teljes és biztos boldogságára, az ország régi szokása s a hazai törvények is igy kivánván, ezt az országgyülési orvosszert legkegyelmesebben elrendelni s megengedni méltóztatott, hogy Ő legszentebb felségének ez örökös országa az ezután eljövendő minden időkben, minden zavartól és veszélytől megóva s ugy minden külső erőszak, valamint bármily végzetes benső mozgalmak ellenében is (melyek az ország s kapcsolt részei karainak és rendeinek legnagyobb kárukra vannak) üdvös és országgyülésileg megállapitandó módozattal, minden bekövethezhető eshetőségre biztositva s ellátva legyen és ekképen, Ő legszentségesebb felsége többi örökös országaival s tartományaival is a kölcsönös egyetértés és egység, és igy a keresztyén köztársaság nyugalma, állandó békéje és zavartalan csöndje Ő felségének s a felséges osztrák háznak kegyes, igazságos, erős, boldog, legjóságosabb kormánya alatt örökké tarthasson s a felséges háznak az országban s annak szent koronájában mindkét ágon való óhajtott, s az országlakók közönséges szavazatával kikiáltott, s Ő legszentebb felségének készségesen és hüségesen felajánlott örökösödése jobban megerősödhessék, s ezentul minden s bármiféle helytelenségeket megelőzzenek, s az ország és kapcsolt részeinek hüséges karai és rendei minden, ugy a hitlevélben foglalt, mint bármely más jogaikban, szabadságaikban, kiváltságaikban s mentességeikben, régi szokásaikban, előjogaikban és ekkorig élvezett s a jelen országgyülésen is alkotott s valamint a jövő országgyüléseken is alkotandó törvényeikben és szabadalmaikban megmaradjanak, s ezekben őket megerősitsék és megtartsák, s hogy ugyanezeknek mindenki fölmenthetetlenül engedelmeskedjék, a törvényt és igazságot mindeneknek, összesen és egyenkint, szentül a hazai törvények szerint, az ez országgyülésen alkotottakat is ide értve, zavartalanul szolgáltassák, s az e czélra az ország s kapcsolt részek hü karaihoz és rendeihez legkegyelmesebben tett jóságos előterjesztésnek s az atyai szándéknak s törekvésnek segitségére legyenek: az országnak és az ahhoz kapcsolt részeknek érintett karai és rendei legalázatosabban esedeznek:
5. § Hogy a karok és rendek sérelmeiből s legalázatosb kivánalmaiból Ő legszentségesebb felsége jóságos elhatározása mellett kidolgozott, s egyértelmü szavazattal s megegyezéssel (ugyanannak jóságos hozzájárulásával) megalkotott alábbirt czikkelyeket kegyelmesen elfogadni, és királyi hatalmával helybenhagyni s megerősiteni, s ugy ő maga jóságosan megtartani, mint bárki mással is megtartatni méltóztassék.
